Oldal 146 [146]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET Annál erősebben hat ránk, ha egy ilyeténképp kialakított levélváltásban a nőre jut a vezérszólam, aki egész természetes-női lényével és tudásával lázad e korlátozás ellen és azt, ami őt bensőleg mozgatta, szenvedélyes őszinteséggel, tisztán és egyértelműen kifejezésre juttatja. Nem is tudjuk, mit csodáljunk inkább: a kolostorban élő nő, sőt apátnő bátorságát arra, hogy ifjúkori szerelmét érzékileg és lelkileg fölvállalja, vagy nyelvének erejét, amely egyes helyeken a költői kifejezés magaslataira emelkedik." Ugyanakkor úgy tűnik, Misch számára ez a , természet" egymással nem egyértelmű viszonyban álló elemeket is magába foglalhat. Idézetünkben egyfajta természetes, talán ösztönszerűen érvényesülő női tudásra tesz utalást, amely a szenvedélyesség nevében tiltakozik a korlátozás ellen. Egy másik szövegrészben Misch maga is felfigyel erre az ellentmondáshoz közel álló viszonyra, és ki is fejezi azt, egyszersmind erősebben megfogalmazza a — bizonyára — saját, meglehetősen tradícionális nőideálját kifejező , női természet" mibenlétét. A kiindulópontot egy hosszabb idézet alkotja Héloïse leveléből, amelyben ékesszólóan ecseteli, mennyire nem illik össze a teológusi vagy filozófusi elmélyülés a házasélet mindennapjaival, kiváltképp a gyereknevelés nyűgeivel, a háznép zajongásával és alkalmatlankodásával, amelyektől csak a gazdagok tudják függetleníteni magukat. Ez utóbbi azonban önmagában véve is veszélyes az elmélkedő életmódra: ha valaki gazdagságra tör, akkor beleragad az e világi gondokba, s nem lesz ideje az isteni vagy a filozófiai kötelmekre. Ehhez kapcsolja Misch a saját reflexióit: Hogy ezen a ponton szóba kerülnek az anyagi kérdések, az önéletrajzi irodalomban szokatlan, ám annál jellemzőbb Héloise-ra és az egész helyzetre. Héloise számára annyiban, amennyiben az egyébként oly természetes módon érző nőt nyilvánvalóan, ahogy ez itt jól látszik, taszítja a természettől a női nem számára rendelt hivatás, ami, ezt azért csak ki kell mondanunk, nem mentes az intellektuális gőgtől. A hangnem alapján, amellyel erről beszél, a mindennapi gondoskodás a háznépről és a gyerekről, aligha tűnt kevésbé terhesnek a maga számára, mint Abélard számára." 25 ® „Um so stärker wirkt es auf uns, wenn in einem derartig angelegten Briefwechsel die führende Stimme der Frau zufällt, die sich mit ihrem ganzen natürlich-weiblichen Wesen und Wissen gegen diese Einschränkung sträubt und das, was sie innerlich bewegte, mit leidenschaftlicher Aufrichtigkeit, lauter und rein zum Ausdruck bringt. Man weiß nicht, was man mehr bewundern soll: den Mut einer Klosterfrau, einer Äbtissin, sich zu der Liebe ihrer Jugend mit Sinnen und Seele zu bekennen, oder die Macht ihrer Sprache, die an manchen Stellen zu der Höhe dichterischen Ausdrucks emporreicht.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 534. „Daß hier die finanziellen Belange zur Sprache kommen, ist etwas in der autobiographischen Literatur Ungewöhnliches, aber um so bezeichnender für Heloise sowohl wie für die ganze Situation. Für Heloise insofern, als die sonst so natürlich empfindende Frau offenbar, wie man hier sieht, eine Abneigung gegen den von Natur dem weiblichen Geschlecht zugewiesenen Beruf 25 ©
