OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN Misch tehát - a leegyszerűsítő német fordításra hagyatkozva — ezekkel a gilsoni állásfoglalásokkal szemben fogalmazza meg alapvetőnek szánt ellenvetését: Ezzel ellentétben mi inkább úgy latjuk, hogy az istenhit, az élet és a gondolkodas tulvilagi célja e levelek hatterében épp oly megrendithetetleniil van jelen, mint barmely emberi dokumentumban a virágzó középkor korszakából, és hogy a tragikum [...] épp abból fakad, hogy a feltétlen önfeledéssel járó szerelem, melyet ő az imádott férfinak való odaadásban tapasztalt meg, s amelyhez [...] még a katasztrófa után is ragaszkodott, konfliktusba került azzal a feltétlenségigénnyel, amelyet hagyományosan az Isten iránti szeretet támasztott [...]2? Ez a leírás akár Gilson imént idézett mélyreható értelmezésének egy más kulturális kontextus nyomait viselő megfogalmazásának is tekinthető. Gilson bizonyára egyetértett volna azzal is, ahogyan Misch összeveti Héloise írásait Gottfried von Straßburg Tristan und Isoldéjäval, és a benne azonositott , szekularizáló úttal". Ezzel az úttal szemben hangsúlyozza, hogy amit Héloise-nál találunk, az , az ebben az emberi világban rejlő feltétlennek a földi szerelmi élményben feloldódó tudata.”?*° A továbbiakban pedig hosszan elemzi Héloise sorait a női misztika fő szerzőinek kontextusában, hogy visszanyerjen egyfajta misztikus, az erotikával legalább a nyelvhasználat szintjén rokon vallási dimenziót. Miközben Héloise megítélésében látens egyetértés bontakozik ki Misch és Gilson között, Abélard megítélésében a távolság kettejük között cseppet sem continuellement expulsé.” Gilson: Héloïse et Abélard, 110; ,,II fallait en venir a ses précisions pour comprendre la détresse affreuse qui s’exprime dans la premiére lettre d’Héloise; c’est littéralement la détresse de l’adoratrice délaissé par son Dieu.” Uo., 115. Azért , szó szerint", mert az adoratrice kifejezés voltaképp magában foglalja, hogy , Istent imádó". Ugyanakkor a levél Abélard omniprezenciáját mutató megfogalmazásait látva Gilson véleménye nyilván az, hogy Isten helyét Abélard, egy földi véges lény foglalta el (valamiképp kényszerűen), így aztán a nyomorúság megkettőződött: az Istentől elhagyott istenimádó egy bálványt fogadott be Isten helyére, az adoratrice idolátre lett. Érdemes itt megjegyezni, hogy Gilson könyvének előszavában idézi Pope sorait, amelyekről úgy vélekedik, Héloise levelei sugallják ezt, de nem merik kimondani: ,,Still on that breast enamour’d let me lie, / Still drink delicious poison from thy eye, / Pant on thy lip, and to thy heart be press’d: / Give all that canst — and let me dream the rest.” Uo., 11. „Demgegenüber will uns scheinen, daß der Gottesglaube und das jenseitige Ziel des Lebens im Hintergrund dieser Briefe so unerschütterlich feststeht wie in irgendeinem menschliche Dokument aus dem hohen Mittelalter, und daß die Tragik [...] gerade daraus entspringt, daß die absolute, die selbstlose Liebe, die sie in der Hingebung an den angebeteten Mann erfahren hatte und an der sie [...] auch nach der Katastrophe festhielt, in Konflikt geriet mit dem gleichfalls absoluten Anspruch, den die Liebe zu Gott herkömmlicherweise [...] stellte.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 656. „ein im irdischen Liebeserlebnis aufgehendes Bewußtsein von etwas Absolutem in dieser menschlichen Welt.” Uo., 659. 244 & 249 250 + 140 +