Oldal 136 [136]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET illett az ágostoni vallomásszerű keresztény 6néletirasi hagyományba. Misch tehát teljes joggal vonja le következtetésként, hogy ebből jól látszik, mennyire alkalmas erre az összetett szerepre az önéletírás műfaja a 12. században." Szintén az önéletírás megírásának, illetve szerkesztésének körülményeit firtató vizsgálódásban bukkan fel ismét az a szál, amely a Misch-Gilson nézeteltérés sarokpontja: mennyire lehet őszinte, belső megtérést kifejező Abélard bűnbánata. Misch itt ugyan nem említi Gilsont, ám az összefüggés nyilvánvaló, mint ahogyan az is, hogy az ő eltérő véleményét ezen a ponton látja , objektíven" megalapozódni Gilson előzetes vallási vélekedésre épülő nézetével szemben. A döntő, s a kellő tömörséggel fogalmazó passzus ebben az összefüggésben a következő: Nem sokkal később visszatértem Párizsba, s a már régen nekem szánt, sőt felajánlott katedrát — amelyről először elűztek — néhány évig háborítatlanul birtokoltam; [...)] a teológiában szerzett tekintélyem sem volt kisebb annál, mint amelyet a filozófiában értem el. [...] úgy hittem, hogy nincs a földön hozzám fogható filozófus [...) [...] lazítani kezdtem kéjvágyam fékjét. Minthogy a szajhák tisztátalanságától mindig irtóztam, viszont az előkelő hölgyek látogatásától a tanítás örökös elfoglaltsága visszatartott, a közrendű nőkkel való társalkodás módját pedig nem ismertem, a csábító balszerencse kényelmesebb alkalmat kínált számomra, hogy aztán annál könnyebben letaszíthasson méltóságom magaslatáról; jobban mondva az isteni kegyelem volt az, amely engem, a leggőgösebbet, aki a kapott adományokért semmi hálát sem mutattam, megalázott." A szöveg maga a struktúra szintjén egyértelmű: a ,jobban mondva" utáni új megfogalmazás azért , jobb" a szerző számára, mert a korábbi megfogalmazás szekuláris vonatkoztatási horizontját felváltja a hangsúlyosan keresztény horizont. Ágensként a , csábító balszerencse" helyébe , az isteni kegyelem" kerül, a , méltóság", a , tekintély", a ,nincs a földön hozzám fogható filozófus" helyébe 237 Miután az egész szöveg a társadalom-, egyház-, illetve mentalitástörténet szimbolikus dimenziójában mozog, kissé különösen hat a 85. lábjegyzet, amelyben orvosi kézikönyvet és szakvéleményt idéz Misch a kasztrálás testi-lelki következményeiről. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy annak a dilthey-i elgondolásnak igyekszik ezzel megfelelni, hogy a , szellemtörténet" egyoldalúra sikeredett elnevezése ellenére valójában az embert mint , pszichofiziológiai életegységet" kell középpontba állítana. Az persze már másik kérdés, hogy Dilthey a magyarázó pszichológia körébe utalta volna a Misch által felhozott tekintélyeket, s ennek megfelelően más, a megértő pszichológiához tartozó utat keresett volna. 238 Abaelardus: Szerencsétlenségeim története, 10. Saját kiemeléseim. (Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter az 564. oldalon idézi.) e 135"
