Seite 131 [131]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN Az általunk kiemelt két szövegrész mutatja, hogy Misch Gilson álláspontját öszszekapcsolja a katolikus vallási hagyomány Abélard és Gilson számára közös áramával, míg a saját, nagyon ellentétes álláspontját , az le hagyományon] kívülálló" nézőpontjával azonosítja. Az ő számára is nyilvánvaló kellett legyen, persze, hogy ez a katolikus áram nemcsak Abélard-t és Gilsont kötötte össze, hanem beletartozott az Abélard-t vélt eretneksége okán üldöző és elítéltető Clairvaux-i Bernát (akit szentsége mellett nehézsúlyú politikusként is említ Misch), az őt ennek ellenére befogadó Petrus Venerabilis, s végső soron Abélard maga is, akiről megtudjuk, hogy , tekintélye kiterjedt az egész katolikus világra, nem utolsósorban még a római kúriára is.”?”” Itt érdemes felidézni, milyen írói vénával vezeti át a Petrus Venerabilis emberségét a politikus Szent Bernáttal szembeállító szövegrészt ismét a katolikus, 19 illetve „a kivülällö” ertelmezöi attitüdjenek különbsegebe. A több mint hatvanéves Abélard csak Cluny nemes szívű apátjának, Petrus Venerabilisnak köszönheti, hogy mindennek ellenére elviselhető menedéket nyújtott apátságában, ahol utolsó napjait háborítatlanul tölthette, feloldva az átoktól, megbékélve üldözőivel, bűnbánón, a jámbor szerzetesek között is a legjámborabban viselkedőként — nem megalázott, lesújtott, ám mégsem megtört emberként, amilyennek számunkra tűnne, hanem a hagyományos katolikus nézetnek megfelelően sokkal inkább az alázat példaképeként; [e nézet szerint] ugyanis ettől kezdve már nem a rezignáció tartotta még életben, hanem valami egészen pozitív, a legfőbbre képessé tevő erő, amire csak emberek képesek lehetnek: maga a Megváltó által előképszerűen megélt önátadás Isten kifürkeszhetetlen akaratänak.””® pastorale Haltung zu würdigen weiß, die Abalard gegenüber der nach einem Wort der Liebe Verlangenden einnahm. Gilson findet, daß diese Haltung die Frucht einer wahrhaften, innerlich umwandelnden Bekehrung war, zu der sich Abälard im Verfolg der Katastrophe durchgerungen habe. Er hebt als entscheidendes Zeugnis dafür eine Anweisung zur Konzentration auf das geistliche Leben hervor, die Abälard der „Braut Christi” in Form eines Täglich von ihr für ihn und für sie selbst zu verrichtenden Gebetes gab, eines feierlichen Textes, mit dem die Aussprache endet oder vielmehr abbricht.” Uo., 537., sajat kiemelésem — B. G. 27 Uo., 538. 28 ,Der mehr als Sechzigjährige hatte es nur der Hochherzigkeit des Abtes Petrus Venerabilis von Cluny zu danken, daß ihm trotzdem eine erträgliche Zuflucht in dessen Abtei gewährt wurde, wo er seine letzten Tage unbehelligt verbringen konnte, von Bann gelöst, mit seinem Verfolger ausgesöhnt, reumütig, in seinem Gebaren der frömmste unter den frommen Mönchen - ein gedemiitigter, niedergeschlagener, wo nicht gebrochener Mann, wie es uns scheinen möchte, aber nach der traditionellen katholischen Ansicht vielmehr ein Vorbild der Demut; denn danach war es nicht Resignation, was ihn noch am Leben hielt, sondern etwas ganz Positives, die Kraft zum Höchsten, wozu Menschen fähig sind: die vom Heiland selber vorgelebte Ergebung in Gottes unergründlichen Willen.” Uo., 539. * 130 +
