Oldal 121 [121]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN kolostort is, amely akkoriban — a ,,balvanyimadashoz” hasonléan — a szokasos nem keresztény értelmezői sémák fényében inkább elrettentette az aszkézist gyakorló tonzúrás szerzetesek látványával, semmint hogy pozitív hatást tett volna rá. Visszatérvén Kölnbe, zsidó kísérője bevádolta őt keresztény szimpátiái miatt, amelynek persze minden alapja megvolt, ám vagy két hétre rá váratlanul meghalt a vádlója, és ezt — az akkor még ugyan - Júdás már istenítéletnek tekintette. Tovább folytatta vitáját a keresztény írástudókkal, melynek fontos, de valószínűleg legendás eleme Deutz-i Ruppert apát kölni látogatása, amikor Ruppert elfogadta Júdás kihívását nyilvános vitára, melynek menetét az életírás részben rögzíti is. Ám semmilyen intellektuális út nem segíti át a holtponton, nem képes sem arra, hogy a kereszténység iránt érzett szimpátiáit feladja teljes lélekkel visszatérve zsidóságához, sem arra, hogy feladja zsidóságát és megkeresztelkedjék. Olyannyira, hogy közben hagyja magát belekényszeríteni egy házasságba is, amely kezdetben egészen bűvkörébe vonja, és csak hónapok múltán tér vissza keresztény barátaihoz. Egyre kétségbeesettebb, kéri Istent, hogy adjon jelet számára, böjtöl, de mindezt kevert, félig zsidó, félig keresztény módon teszi, megpróbál keresztet vetni s a kereszt segítségével előbbre jutni, de minden hiába, álmatlanul töltött éjszakái nem vezetik hitbeli bizonyossághoz. A döntő mozzanat hangsúlyosan nem intellektuális jellegű, és nem is saját igyekezetéből fakad közvetlenül: megkér két szentéletűnek tekintett apácát, hogy imádságaikkal járjanak közben Istennél megvilágosodása érdekében. Ennek tulajdonítja, hogy végül , lehull a fátyol a szeméről", belátja a kereszténység igazságát, felvállalja a megkeresztelkedést. Ámde az ördög — ahogy írja — még ekkor is igyekezett útját állni: nem tudta, hogy háromszor kell alámerülnie a — jéghideg novemberi - vízben, s már kétszer is ki akart jönni, túl korán, de valahogy mégis sikerült rábeszélni, hogy harmadjára is alámerüljön. Ez az epizód meglehetősen komikus hatású, később pedig krimiszerűen írja le, hogyan kerüli el az általa elhagyott kölni zsidóktól kitervelt merényletet, sőt, hogyan viszi el egyik unokaöccsétis kolostorba. A cappenbergi közösség tagja lesz, megtanul latinul, s végül szerpap válik belőle, aki immár , megérti", hogy gyermeki álmának igazi tartalma épp a kereszténnyé konvertálásának előrejelzése. A bevezetőben mondottakon túl érdemes kiemelni az intellektus útjának elégtelenségét a vallási megvilágosodáshoz. Az ägostoni-anzelmi hagyomänyban ez az út volna a fides guerens intellectummal, a hitből megértést kereső elmélkedéssel szemben álló próbálkozás az értelem útján eljutni a hithez, intellectus guerens fidem. Amit Misch ezzel kapcsolatban kiemelésre érdemesnek tart és aláhúz, az a kortendencia, amelyben erőteljesen jelen van ez az irány, s hogy épp az a Clairvaux-i Bernát lépett fel igen erőteljesen ennek minden formájával szemben, aki az Abélard-fejezetben is nagy hangsúlyt kap, minthogy Abélard maga e 120"
