Seite 120 [120]
OCR
5 A ZSIDÓ HERMANN MEGTÉRÉSE" A MAKRO- ÉS A MIKROTÖRTÉNELEM PERSPEKTÍVÁJÁBÓL A ,bensőben lejátszódó történés", melyet most röviden összefoglalunk,?'! valöban egyszerű, lineáris elbeszélés, amelynek végkimenetelét az elöljáró beszéd már teljes egyértelműséggel elővételezi. A szerző egyes szám első személyben említi az apácákat, akiknek unszolására már többször is elmondta megtérésének történetét, s ez az, amit írásban is meg kíván örökíteni — ebből fakad a szóbeli eredet hipotézise. Ettől kezdve már nincs szükség előrelapozni a könyvben, hogy megismerjük a végét. Olvasás közben már az eszközökre lehet koncentrálni, amelyeket egyrészt az író választ az ábrázolás érdekében, másrészt az író ábrázolása szerint Isten választ arra, hogy eljuttassa őt a célhoz. Ugyanakkor a leírásnak valóban nincs meg az a folyamatos Istenre, illetve Bibliára vonatkoztatottsága, amely Augustinus Vallomásait kitünteti. Ebből az olvasónak az a benyomása támadhat, mintha a megtérés útja s célja a szerző szerint nem volna kényszerítő erővel előre elrendelve: akár egy apróság is megváltoztathatta és visszafordíthatta volna a megtéréshez vezető úton, még a keresztelés ünnepélyes aktusa során is, amelynek leírásához rövidesen eljutunk. A kindulópont egy gyermekkori álom, amelynek részleteibe most nem kell belemennünk. A lényeg a szembeállítás: a kölni zsidó közösség álomfejtője világi sikereket vél kiolvasni belőle, míg az immár keresztény Hermann az „igaz” ertelmezést a keresztény spiritualitás segítségével adja meg, amelyet természetesen szembefordít a zsidóknak tulajdonított ragaszkodással az evilágias, testies, anyagias szempontrendszerhez. Ugyanakkor már ifjúként is érdekelte a zsidó-keresztény ellentét, különösen a zsidó Biblia, illetve Ószövetség zsidó és keresztény értelmezései közötti különbségek, minthogy maga is komoly tekintélynek számított az írástudók körében. Kereskedőként és pénzemberként járt azonban egy zsidó küldöttség tagjaként Mainzban akkor, amikor Lothar király és kíséretében Eckbert münsteri püspôk is ott tartózkodott. Ő adott kölcsönt a püspöknek, és a többi kereskedő felháborodására eltért a szokásoktól, mikor nem kért zálogot a pénz visszafizetésére. A felháborodás hatására Münsterbe küldték egy idősebb zsidó tanító kíséretében, hogy addig legyen ott, amíg vissza nem kapja a kölcsönt. Amíg ott volt, rendszeresen járt a templomokba, ahol egyrészt visszaborzadt a , bálványimádástól" — ahogy akkor értelmezte a keresztre feszített Krisztus és számos más kép imádását. Másrészt azonban hallgatta a püspök prédikációit, és személyes kapcsolatai a keresztényekkel is pozitív benyomást tettek rá, ami később döntőnek bizonyult. Meglátogatta a püspökkel a nemrég alapított cappenbergi premontrei intellektuellem Wege hindurchzufinden strebte, aber mit diesem strebenden Bemühen nicht zum Ziele kam." Uo., 509. Az ilyen jellegű megjegyzések volnának esetleg olyannak tekinthetők, hogy bennük saját egykori élethelyzetének emlékei is vissznangoznak, ám semmi sem kötelezi az olvasót ilyen áthallásokra. 211 Az önéletírás fordítása Schmitt: A zsidó Hermann megtérése, 280—319 oldalakon olvasható. + 119 +
