Oldal 119 [119]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN annak, hogy Schmitt annak ellenére felhasználja, sőt kifejezetten nagyra is tartja Misch munkáját, hogy mikrotörténetileg bizonyította Misch , makrotörténeti" előfeltevésének tarthatatlanságát."" Már csak ezért sem érdektelen foglalkoznunk ezzel a fejezettel viszonylag rövid terjedelme ellenére is. Misch a 12. században igen ritka önéletírások között jelöli ki szövegünk helyét:?9" Wiber von Nogent, Abélard, Girald de Barry mellé állítja azt, akit folyamatosan Schedai Hermann-nak nevez, mint az opusculum szerzőjét. Kiemeli a szöveg több olyan jellegzetességét, amely akár a Schmitt-féle kételyeket megelőlegezőnek is tűnhetnék, bár azok előzetes ismerete nélkül aligha gondolnánk erre. Ilyen jellegzetesség, hogy elkülönül a kortárs önéletírásoktól az Augustinus Vallomásaira való hivatkozások és az általános erudíció megnyilvánulásainak hiányával, illetve a narráció egyszerűségével. Ugyanakkor összeköti velük, hogy az egyes szám első személyű elbeszélő megfogalmazása szerinti szóbeli előadáson alapul a leírt szöveg. Számos vonása rokonítja a szentek életrajzai, a hagiográfiák körében keletkezett élettörténetekkel, mint például az ördög mesterkedéseinek vissza-visszatérő emlegetése. Ami pedig a leginkább használhatóvá teszi a mikrotörténész számára, hogy nem azt a történeti rekonstrukciót tartja lényegesnek benne, amelyről ő, a mikrotörténész bizonyítja tarthatatlanságát: Azonban mi - s a szerző is — legfőképp mégiscsak a bensőben zajló történés iránt erdeklödünk, amelyet ő maga , az igazság kutatásának" nevezett." Számunkra nem annyira e megtérés partikuláris történeti ténye a döntő, [...] hanem a kereső ifjú embernek az adott korban karakterisztikus jelensége, aki elvesztette létének biztonságát abban a hitbeli békében, amelyet atyáinak hite biztosított számára, és ahhoz az új biztonsághoz igyekezett értelmi úton keresztülkutatni magát, amely a keresztény világ képében jelent meg szemei előtt, miközben ezzel a törekvő igyekezettel nem jutott el céljához." 20 S Schmitt: A zsidö Hermann megterese, 75 sk., et passim, de különösen a 78. oldalon a 100. läbjegyzetben: , Misch nagyszerűen elemzi ezt a személyes konfliktust, amely a XII. században a reguláris és a világi klérus szembenállásaként fog megjelenni és az egész reformmozgalmat táplálja majd." A következő elemzés alapja Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, Zweiter Teil: Das Hochmittelalter im Anfang, Erste Hälfte, Frankfurt a/M, Schulte-Bulmke, 1959, 504-522. 209 „Aber unser hauptsächliches Interesse und auch das des Autors haftet doch an dem inneren Geschehen, das er selber als ein „Suchen nach der Wahrheit” bezeichnet.” Uo. 210 „Uns ist es nicht so sehr um das partikulare geschichtliche Faktum dieser Bekehrung zu tun, [...] sondern um die für die Zeit charakteristische Erscheinung eines suchenden jungen Menschen, der die Sicherheit des Daseins in der Umfriedung durch den Glauben der Väter verloren hatte und sich zu der neuen Sicherheit, die ihm in der christlichen Welt vor Augen stand, auf 20: 6 e 118"
