Page 107 [107]
OCR
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI Érdekes kérdés persze, hogy milyen jövőt látott kibontakozni akkor, amikor még a , mi ezeréves kultúránk" vezetői elhivatottságát látta, és egyáltalán, vajon melyik kultúrára gondolt Misch 1955-ben az , ezeréves" jelzővel. Talán úgy gondolta, hogy amit igazán európainak tekinthetünk, az nem a kereszténységgel, hanem a nyugati kereszténység politikai intézményrendszerének megszilárdulásával vette csak kezdetét. Ám az is elképzelhető természetesen, hogy egyszerűen a német kultúrát tartotta szem előtt. A következőkben olvasható sorok arra utalnak, hogy számára a kettő aligha választható el egymástól: ha alapvetően az európaira gondolt, akkor kétség nem férhet hozzá, annak vezető kultúrájaként a németet tekintette. Mindenesetre a , látszott" múlt ideje egyértelműen arra utal, hogy ennek az elgondolásnak az adott időszakban számára vége lett. Épp ennyire érdekes ugyanakkor rögzíteni azt is, hogy Misch itt már idejétmúltnak állítja a Burckhardtra visszavezetett elgondolást arról, hogy a — reneszánsszal azonosított — modernitást kellene a személyiség megjelenésének tekinteni, sőt, épp az első kötetben elért saját eredményeire hivatkozva teszi ezt. Úgy látja, akülönböző nyelvű nemzeti irodalmak önállósodása ellenére konstatálható a kimunkált személyiség méltóságának tudatára ébredését jelző önéletírások megsokasodása a görög-római antikvitáshoz képest. Az persze ekkor sem kérdéses számára, hogy a reneszánsz és a reformáció korszaka addig nem látott virágzást hozott az önéletírás és vele a személyiség méltóságának tudatára ébredése terén. Ez a virágzás és az önéletírások számának növekedése ráadásul azóta is tart, ám Misch sajátos fordulattal elhárítja magától az ezzel a bejelentéssel együtt fellépő ösztönös várakozást a vizsgálódás horizontjának kibővítésére: A felvilágosodás korszaka és a polgári életforma uralma óta az önéletírások színes áradatát már nem nagyon lehet áttekinteni; ámde nincs is szükség effajta áttekintésükre, mint ahogyan a korábbi korszakokra vonatkozóan törekedtünk erre. Mert ez a fejlődés inkább szociológiai szempontból fontos, semmint szellemtörténetiből: a hajdani arisztokratikus vállalkozás, amelyhez kiemelkedő rang vagy különleges bátorság tartozott, az önéletírás, mára a könyvpiac mindennapi jelensége lett, amely a nappal együtt kel és nyugszik.!?? 19: S „Seit dem Zeitalter der Aufklärung und Vorherrschaft der bürgerlichen Lebensform ist die bunte Fülle von Autobiographien kaum noch zu übersehen; es bedarf aber auch einer solchen Übersicht nicht mehr, wie wir sie für die früheren Zeiten anstrebten. Denn diese Entwicklung ist mehr von soziologischem als von geistesgeschichtlichen Belang: einst ein aristokratisches Unternehmen, zu dem hervorragender Rang oder besonderer Mut gehörte, ist die Autobiographie zu einer alltäglichen Erscheinung auf dem Büchermarkt geworden, die mit dem Tage kommt und geht.” Uo., 8. * 106 +
