Oldal 104 [104]
OCR
A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL Értelemadó öneszmélés, sajátos életöröm, önmagunk érvényre juttatása a politikai szférában, az író közönségéhez és művéhez fűződő viszonya alkotják tehát a fő elemzési szempontokat a , kisemberi" érzelemvilágban gyökerező felszínes érzelmek helyett. Valószínűleg nem tévedünk, ha ezeket a kategóriákat úton levőként gondoljuk el a dilthey-i életfilozófiai kategóriatan és Heidegger Lét és időjében egyféleképp megtestesülő egzisztenciális analízis között, amely Misch saját elemzése szerint is a husserli fenomenológiába oltja bele Dilthey elgondolásait — csak éppen nem a legmegfelelőbb módon. Innen nézve Misch érdeklődése és egyre mélyülő kutatómunkája az önéletírások körül azt a célt is szolgálhatta, hogy megfelelő támpontokat találjon az emberi létezés (menschliches Dasein) formáinak -— akár fenomenológiai gyökerű — elemzéséhez. S míg Dilthey-t követve ő az emberi létezés nagy, történelmi hatóerejű formáinak az önéletírásokban megjelenő, az én és a világvalóság kölcsönhatásban formálódó egységét vette (volna) alapul, s innen jutott volna el — bizonyára - a „kisemberi” letformäkhoz, addig Heidegger Misch elméletének kidolgozását megelőzve a , kisemberitől", a mindennapi világban-lét inautentikus módozatától indult el, s innen próbált eljutni a történelmet és a világot formáló autentikus individualitásig. Visszatérve a szűk értelemben vett önéletírás-elemző gondolatmenethez, Misch a következőkben az iménti listából az értelemadó öneszmélés kategóriáját emeli ki, mint a legmagasabbrendő ösztönzést az önéletírások kialakulásában. Ez a magasrendű ösztönző faktor azonban maga is különböző formákat ölt: a valóságos életfolyamatokhoz legközelebb áll az egyszerű elgondolkodás az emberi jellemekről, az általuk befolyásolt életfolyamatokról. Ez egyrészt általánosságban a szellemtudományok kiindulópontja is a különböző népeknél, másrészt amennyiben az emberi létezés összefüggéseire irányítja a figyelmet, annyiban kifejezetten az önéletírás kialakulását elősegítő faktor. Mélyebben rejlő forma a vallási terminusokban kifejeződő gondolkodás az életösszefüggésekről. A vallási elgondolások bensővé tétele hozza magával, hogy a lélek fogalmát egyáltalában elkülönítik a testétől, másrészt életútját nyomon követik e világon túl is. A legsajátosabb magnak Misch az élet alakítását nevezi a tudatosság szintjére emelkedő személyiségből kiindulóan. Ez a tudat nem tartozik a népek közös birtokához, hanem a fokozódó kultúrmunka világos fényében fokozatosan tettek szert rá. A legsokrétűbb módozatokban és fokozatokban jelent meg, és a többi irány, az életbölcsesség és az örökléthez való fölemel— das sind die wichtigsten Richtungen, die sich in der Geschichte der Selbstbiographie als formbildend erweisen, und jede für sich hatihre Kontinuitat in der Entwicklung ihrer Formen.” Uo., 7. e 103 +
