Oldal 102 [102]
OCR
A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL Azért volt érdemes ilyen hosszan is idézni ezt a szövegrészt, mert láthatóvá teszi a Dilthey-Misch-fele rendithetetlennek tünö önbizalmat és hitet a definíció szerint láthatatlan feltárhatóságában. Ennek a nyaktörő mutatványnak a részleteit Misch később bontja ki a korábban már elemzett Gestaltung der Persönlichkeit című írásában, amelynek alapgondolata itt előfeltételeződik: a személyiségen belül megkülönböztethetünk egy egységes, lényegi magot, alapzatot, az életvalóság és az én együttes, ebből fakadó alakítását, amelyben a tudományos bizonyítás objektivitását megalapozó módon van jelen az individuumból az, amit talán életstílusnak nevezhetnénk, attól elkülönítve, amit Misch az iménti idézetben irodalmi eszközökkel történő stilizálásnak nevezett. Ugyanakkor — mint azt szintén láttuk — Misch ezekben az idézetekben is hozzáteszi azt a megkötést, amelyre már a dilthey-i gondolatok felidézésekor is kitértünk, hogy itt alapvetően a nagy alkotó individuumokról van szó: Goethéről a , német szellem" megingathatatlan hőséről, és Gibbonról, akit a német kiadásban is megemlít, s akiről az angol kiadásban többet is ír. Nehéz nem arra gondolni, hogy minden ellenkezés dacára a világtörténelmi individuum hegeli koncepciójának párfogalmával találkozunk a különösen jelentős tetteket véghezvivő önéletíró alakjában. Nem sokban különbözik ettől az a mód, ahogyan a történelem egyes szegmenseinek struktúrájáról Misch által írottakat a hegelivel nagyon is rokonnak tekinthetjük — szellem-metafizikai hátterétől való megfosztottsága ellenére is. Misch először is tulajdonít bizonyos öntörvényűséget az európai történelemnek mint olyannak. Az európai szellemtörténet folytonosságáról állítja, hogy [...] abenne végbemenő immanens kibomlása a szellemi élet minden egyes résztartalmának, s így az önfelfogásnak a korszakokon keresztüli empirikusan megállapítható menetében a törvényszerű képződés benső konzekvenciáját kapja."?? Ám az önéletírás mint műfaj, mint egész, ezen belül is rendelkezik sajátos öntörvényűséggel. jó példákat fogunk látni arra, hogyan teszi próbára Misch a maga történeti-pszichológiai eszközeit Abélard és Héloise, illetve Cardano elemzésében. A Gilsonnal való vita az elsőként említett fejezetben bizonyára értelmezhető egy olyan felfogásmód elleni küzdelemként is, amely a történeti személyek individualitását típusok mögé sorolja be: Abélard-t a ,bűnbánó", Héloise-t a , nagy szerelmes francia nő" típusa mögé. 182 ,deren immanente Entwicklung jeder Teilinhalt geistigen Lebens und so auch die S Selbstauffassung in ihrem empirisch festzustellenden Gange durch die Zeiten hin die innere Konsequenz gesetzmäßiger Bildung erhält.” Uo. - 101 +
