Page 99 [99]
OCR
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI a Dante-fejezet kapcsán Kelemen János Dante önreferencialitásáról szóló könyvéről lesz szó legalább az említés szintjén. A Descartes-ról szóló fejezetet még összetettebben rekonstruáljuk, megidézve Adrien Baillet szinte Descartes-kortárs életrajzát és Dilthey filozófiai előfeltevéseit, amelyek együttes hatása furcsa aránytalanságokat eredményezett a 16-17. századdal foglalkozó elemzésekben. A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL Misch az öneletiras-törtenet 1907-es elsö kiadásának előszavában az ígéretes pálya kezdetén álló ifjú szellemtörtenesz-filozöfus önbizalmäval ad szämot a kutatási projekt múltjáról-jövőjéről, belefoglalva ebbe a kutatás tárgyának sajátszerűségéről szóló első áttekintést is." A Porosz Tudományos Akadémia pályadíjának említésével kezdi, amelyet egyrészt arra vezet vissza, hogy a reneszánsszal kezdődően mindinkább előtérbe került az önreflexió egyre kevésbé vallomásszerűen megírt műfaja, másrészt arra, hogy a ,német szellem" 19. századában Herder majd Goethe révén különleges, részben nemzeti jelentőségre tett szert ez a műfaj, s fölmerült még annak gondolata is, hogy könyvsorozatban jelentessék meg e műfaj alapvető műveit. Ugyanakkor ő e műfaj első történetírója, akinek ezzel a határok kijelölése, a források számba vétele, a módszertani döntések meghozatala is feladatául adódott. Az bizonyos, hogy a tárgy vizsgálatában nem kívánta magáévá tenni a Herder táján még uralkodó pszichológiai-morális szempontrendszert, de a francia kutatókkal — Goncourt, Taine — összekapcsolt pozitivista kutatási irányt sem tartotta célravezetőnek. Ez utóbbiról úgy vélte, hogy naturalizáló-külsődleges megközelítési módként egyformaságokat tár fel, amellyel szemben az önéletírások nemzetek feletti, egyetemes-történeti, tudományos jellegű megközelítése a franciával szembeállított német szellemre jellemzőnek mondott , benső, történeti megértésre" kell épüljön. Ennek vezérszólamát egyfelől Goethére visszavezetve , az emberi személyiség felszabadulása nagy folyamatának" mondja, másfelől egyértelműen a Dilthey által megadott kutatási irányhoz köti: , történeti megalapozottságú fogalmakhoz nyomulni előre az emberi individuäci6 megertese érdekében”.’” Ez kicsit közelebbről annyit jelent Misch számára, hogy az összehasonlító módszert ötvözni kell a pszichológiaival 178 Georg Misch: Geschichte der Autobiographie, Erster Band, Das Altertum, Lipcse-Berlin, Teubner, 1907, V—VII. 19 Ez a célkitűzés kétségkívül a hét évvel korábban megjelent Dilthey-manifesztum, A hermeneutika keletkezése nyitó mondataira rímel: , Egy korábbi értekezésben tárgyaltam azt, hogy miképpen teremti meg az embervilágban végbemenő individuáció ábrázolását a művészet, különösen a költészet. Most az egyes személyek tudományos megismerésére, sőt egyáltalában s 98 e
