Oldal 94 [94]
OCR
MISCH DERÉKBA TÖRT MUNKÁSSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSEI meg. , Semmiképp sem férhető hozzá e közvetett vonatkozáson kívül." Az első értelem tárja föl tehát a mélyebb értelmet, ez hozza igazából létre amazt." E szimbólumfogalom rokonsága a misch-i evokatív fogalommal nyilvánvaló. Ezzel együtt kézenfekvőnek tűnik másfelől a cassireri szimbólumfogalomra a szellemtudományi fogalomhasználat egyfajta félreértéseként tekinteni, amenynyiben terminusjelleget tulajdonít az evokatív kifejezésként felfogandó szellemtudományi fogalmaknak. Bollnow a lehetséges összevetés tárgyaiként kifejezetten utal egyrészt a hermeneutika felfogásmódjára, másrészt az értelemnek az értelem nélküliből való kialakulásának rekonstrukciójára. Az első kapcsán megelégszik Dilthey saját megfogalmazásainak fölidézésével a hermeneutika feladatkörének meghatározása, a pszichologizmustól való elhatárolása kapcsán, rámutatva arra, hogy Ricoceur explicit hivatkozásainál mélyebb rokonságot lehet találni a hermeneutika általa járni kívánt , hosszú útja" és a dilthey-i hermeneutika módszeres eljárások kidolgozására orientálódó jellege között. A második kapcsán viszont kifejezetten fölveti a Misch által egyértelművé tett dilthey-i alapú megfogalmazások mély rokonsägät a ricoeurivel. Bollnow itt arra gondol, hogy a korábban felidézett lépések az értelem hatóerőként felfogott életáradásból való immanens keletkeztetésére mély rokonságban állnak azzal, ahogyan Ricceur igyekszik megragadni a szublimáció freudi fogalmát, mint az erővel azonosítható vágyból az értelemmel azonosítható kulturális alkotások létrejövésének kifejezését. A szublimáció így Ricceurnél , azt az eljárást jelenti, amelynek révén az ember a vágyból eszményit, fenségest, vagyis szublimáltat teremt". A , szublimált" tehát átfogja a kulturális tárgyak összességét, amelyek [...] szimbölumokkent ertendök.!” 74 , der Begriff des Symbols bei Ricoeur in einem engeren und präziseren Sinn gefaßt wird, alses in der Regel geschieht. Er lehnt die Art, wie Cassirer in seiner »Philosophie der symbolischen Formen« diesen Begriff nimmt, nämlich als sinnliches Zeichen für eine geistige Bedeutung, entschieden ab [...] und spricht von einem Symbol nur da, wo ein »Doppelsinn« vorhanden ist, eine »intentionale Struktur zweiten Grades« [...]. Er definiert also: »Mit dem Symbolbegriff bezeichne ich jene Sinnstruktur, in der ein ummittelbarer, erster, wörtlicher Sinn überdies einen mittelbaren, zweiten, übertragenen Sinn anzielt, der nur durch den ersten erfaßt werden kann.« [...]. Wichtig ist daran, im Unterschied von einer bloßen Polysemie, daß der zweite, der übertragene Sinn nur auf dem Wege über den ersten begriffen werden kann und nicht von diesem getrennt verstanden werden kann. Er ist »in keiner Weise außerhalb dieser indirekten Beziehung zugänglich« [...]. Der Erstsinn erschließt also erst den tieferen Sinn, ja bringt ihn eigentlich erst hervor.” Bollnow: Paul Ricaur und die Probleme der Hermeneutik, 6. „Sublimierung bedeutet so bei Ricoeur „den Vorgang, durch den der Mensch aus dem Wunsch Ideales, Erhabenes, d. h. Sublimes schafft“ (187). Das „Sublime“ umfaßt also die Gesamtheit der Kulturobjekte, die, um noch einmal daran zu erinnern, als Symbole zu verstehen sind.” Uo., 22. 175 + 93 +
