Oldal 93 [93]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA non önällöt el kivänjäk oldani az azt megelözö Schleiermacher-Dilthey-fele hagyomänytöl. Megfosztjäk ezältal attöl a kötelezöervenyüsegtöl, amely csak az élet objektivaciójának értelmezése útján lehet a miénk."? Ezen a ponton térhetünk át Bollnow másik említett tanulmányára, amelyben alapvetően Ricceur német recepciójához, kiváltképp pedig a ricoeuri hermeneutika ütköztetéséhez igyekszik hozzájárulni a gadamerivel, illetve a habermasi ideológiakritikával. Nem szabad elfelejtenünk, a tanulmány írása idején az 1970es évek második felében járunk, valamennyi említett szerző filozófiai alkotóerejének teljében jár. Így mindenképp termékenynek tűnhet a filozófia fejlődése szempontjából, ha kiderül, hogyan lehetne egyesíteni erőiket a mindőjüket foglalkoztató feladatok megoldása érdekében. Az első pont, amelyet a Misch-Ricoeur rokonság szempontjából érdemes szóba hozni, a szimbólumfogalom kérdése, noha Bollnowitt nem utal kettejük lehetséges összevetésére. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az evokatív nyelvhasználat és a benne gyökerező evokatív fogalom a korábbiak fényében közel áll Ricoeur sajátos szimbólumfelfogásához, amelyet ő maga is, Bollnow is a cassirerivel szembeállítva jellemez. Ricoeur a szimbólum fogalmát szűkebb és precízebb értelemben fogja fel, mint azt általában teszik. Határozottan elutasítja azt, ahogyan Cassirer Philosophie der symbolischen Formen [A szimbolikus formák filozófiája] című művében ezt a fogalmat használja, nevezetesen érzéki jelként egy szellemi jelentés számára, és csak ott beszél szimbólumról, ahol , kettős értelem", ,másodfokú intencionális struktúra" van. Így definiálja tehát: , A szimbólum fogalma révén azt az értelemstruktúrát jelölöm meg, amelyben egy közvetlen, első, szó szerinti értelem ezen túlmenően egy közvetett, második, átvitt értelmet céloz meg, amelyet csak az elsőn keresztül ragadhatunk meg." A puszta többjelentésű mivolttal szemben fontos ebben rámutatni, hogy a második, az átvitt értelem csak az elsőn keresztül ragadható meg, tőle elválasztva nem érthető 17. u „Es ist also keineswegs so, daß die Bemühung um eine methodische Sicherheit bei Dilthey ein nicht überwundener Rest eines naturwissenschaftlichen Erkenntnisideals wäre, sondern erst die Verbindung mit der „handanlegenden Arbeit der Wissenschaft” — eine von Misch gern gebrauchte Wendung - gewährt nicht nur der geisteswissenschaftlichen Erkenntnis, sondern auch mit ihr der philosophischen Hermeneutik ihre ihr eigentümliche Verbindlichkeit. Es ist also eine durchaus problematische Auffassung, wenn man unter Berufung auf Heidegger die philosophische Hermeneutik als etwas durchaus Neues und Selbständiges von der vorangehenden Schleiermacher-Diltheyschen Tradition abzulösen versucht. Man nimmt ihr dadurch die Verbindlichkeit, die nur auf dem Wege der Interpretation der Objektivation des Lebens zu gewinnen ist.” Uo., 440. s 92
