Oldal 92 [92]
OCR
MISCH DERÉKBA TÖRT MUNKÁSSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSEI Ez a rokonság megmutatja a hermeneutikai logika különböző művelőinél az erre a logikára irányuló erőfeszítések benső egységét. Ám ennek ellenére sem szabad e kettőt azonosítani: a koncepciók a gyakorlati életviszonyulásokból fakadnak. Annak módozata, ahogyan valamin fogást találhatunk, ahogyan valamivel megfelelőképp tudunk bánni. [...] A már-mindig-is-megértettek körében maradnak. A Misch értelmében vett evokatív fogalmak ezzel ellentétben rá akarnak utalni, fel akarják hívni a figyelmet valamire, láthatóvá akarnak tenni valamit, s elindítani egy rajtuk magukon túlmutató mozgást."? Nyilvánvalóan abban a körben mozog Misch gondolatmenete, amelyet az utóbbi időben a kifejezések metaforikus jelentéstartalmára való reflexióval szokás megragadni, feltárva, hogy a legszigorúbban tudományos kifejezések is a természetes nyelvek metaforakészletében gyökereznek. Amire Bollnow Misch-re építve fel kívánja hívni a figyelmet, az a terminusként használt kifejezések merevsége, statikussága, amennyiben elzárják az utat az élet dinamizmusának megragadása elől — miközben persze nem is erre szolgálnak, tehetjük hozzá. Erre szolgálnak viszont az evokatív fogalmak, amelyek épp ezért nem szoríthatók ki a gondolkodásból-nyelvhasználatból, akár költői-művészeti, akár szellemtudományos alkalmazásról legyen szó. Az eddigiek alapján teljesen egyértelművé válik Bollnow fejtegetései nyomán, hogy a Misch okfejtéseiből kibontható hermeneutikai logika eltér a gadameritől, amely a módszerességet tisztán a természettudományokhoz kapcsolja. Ennyiben módosítani szükséges annak merev gadameri elutasítását is, ahogyan Dilthey törekedett a szellemtudományok módszerességre építő objektivitásának megalapozására. Semmiképp sem úgy áll tehát a dolog, hogy a módszeres bizonyosságra irányuló erőfeszítés Dilthey-nél a természettudományos megismerési eszmény meg nem haladott maradványa volna. Inkább azt lehet mondani, hogy , a tudomány kétkezi munkájával" való összeköttetés — ez Misch kedvelt fordulata volt — garantálja nemcsak a szellemtudományi megismerésnek, hanem vele együtt a filozófiai hermeneutikának is a sajátszerű kötelező erejűségét. Igencsak problematikus tehát az a felfogás, amellyel Heideggerre hivatkozva a filozófiai hermeneutikát mint valami teljességgel újat és 172 „Diese Verwandtschaft zeigt die innere Einheit der Bemühung um eine hermeneutische Logik bei ihren verschiedenen Vertretern. Aber trotzdem darf man nicht beides einfach gleichsetzen: Die Konzeptionen entspringen aus dem praktischen Lebensverhalten. Sie sind eine Weise, etwas in den Griff zu bekommen, mit etwas richtig umzugehen. [...] Sie bleiben im Umkreis des Immerschon Verstandenen. Die evozierenden Begriffe im Sinne von Misch wollen dagegen grade auf etwas hinweisen, auf etwas aufmerksam machen, etwas sichtbar machen und eine über sie hinausweisende Bewegung in Gang bringen.” Uo., 439. +09] +
