Oldal 90 [90]
OCR
MISCH DERÉKBA TÖRT MUNKÁSSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSEI jelentésre szert tevő Ereignis, ,esemény" szót alkalmazta rá. Mischnél mindenesetre lehet itt szó nagy horderejű, emberiségléptékű fejleményekről — mint amilyen a filozófia kialakulása a görögöknél -, de olyan, apránként végbemenő alakulásokról is, mint amilyen egy egyéni élettörténet, vagy akár annak alkotóelemei, amelyekbe véletlenszerűen felbukkanó külső faktorok is beépülnek. Ez azonban olyan terület, amelyen a logikai előadások haladtak tovább, s így Bollnow csak jelzésekre szorítkozik, mert a kötet csak jóval később jelent meg, mint ahogyan erről már említést tettünk a róla szóló részben. Az alapvető probléma, amelynek kapcsán az új nem szükségképp végbemenő kibomlását tárgyalja Misch, az áramló élet és a fogalmi gondolkodás viszonya: a gondolkodás megjelenése a korábbi fázisokra épül ugyan, mint amilyen az állati , gondolkodás", de mégis valami gyökeresen újként jelenik meg. Azonban Misch volt az első — sôt amennyire látom, az egyetlen — aki ezt a mindkét oldalról elhanyagolt kérdésfeltevést — mind a tiszta logika művelőitől, mind az irracionális életfilozófia művelőitől — szisztematikusan munkába vette. [...] A kérdés az, hogy miként jön elő a tárgyi megismerés specifikusan emberi lehetősége a kifejezéseknek abból az elemi megértéséből, amely közös az emberben az állatokkal. Ez Misch számára nem folyamatos kifejlési összefüggés, hanem valami alapvetően újnak kell hozzáadódnia, amely már a mutatásban előrajzolódik és az emberi nyelvben teljesedik ki." Ezen a ponton bizonyára részletes fejtegetéseket kellene áttekinteni arról, hogy mindez hogyan mehet végbe, illetve mit lehet mondani róla a kortárs szaktudományos és szakfilozófiai reflexiókkal összevetésben. Erre sem Bollnow nem vállalkozik, sem mi nem indulhatunk el ebben az irányban a mostani keretek között. Bollnow nyomán inkább azt fogjuk bemutatni, hogy miként látja összekapcsolhatónak Misch további lépéseit Ricoeur tőle függetlenül kifejtett elgondolásaival. Misch ugyanis nem elégszik meg annak rekonstruálásával, hogy hogyan jön létre az életáramból a mindennapi élet és a természettudományok alaprétegében használatos fogalmi gondolkodás és a vele párhuzamosan kialakuló, e gondolkodás igényeihez alkalmazkodó nyelv. Bevezeti ugyanis az ,evokativ nyelvhasználat" (evozierendes Sprechen) terminusát, amelyet a diszkurzív gondolkodással és nyelvhasználattal szembeállítva határoz meg: 170 „Aber erst Misch hat — soweit ich sehe als einziger — diese von beiden Seiten, von den reinen Logikern wie von den Vertretern einer irrationalen Lebensphilosophie, vernachlássigte Fragestellung systematisch in Angriff genommen. [...] Es ist die Frage, wie aus der Schicht des elementaren Ausdrucksverstehens, das der Mensch mit dem Tier gemeinsam hat, die spezifisch menschliche Möglichkeit des gegenständlichen Erkennens hervorgeht. Das ist für Misch kein stetiger Entwicklungszusammenhang, sondern es muß etwas grundsätzlich Neues hinzukommen, das sich schon im Zeigen abzeichnet und sich in der menschlichen Sprache vollendet.” Uo., 437. + 89 +
