Page 89 [89]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA itt, ahol az emberi élet önmagára irányuló reflexiója értelemadása révén hozza létre a jelentéseket. Ez a szellemi élet alapvető aktusa, elemi összefüggésben a nyelv képződésével. A negyedik lépés ismét a német filozófiai nyelv egyik műszavához kapcsolódik, amelyet etimológiailag is értelmezni kell ahhoz, hogy pontosan értsük helyiértékét. Ez az ,emlékezés" jelentésű Erinnerung szó, amelyben az inner kifejezés rejlik úgy, hogy etimológiai hangsúlyú fordítása a , bensővé tevés" vagy 20» „bensöve väläs” volna. Az a jelentés, amellyel életünk egy eseménye rendelkezik, nem ragadható meg a megélés pillanatában, hanem csak utólagosan adódik a bensővé tevő emlékezet visszafelé, a múltra irányított pillantásában. Mindenekelőtt ,a bensővé tevő emlékezet hatásaként jön létre a jelentés". [...] A jelen pillanatban megéltek jelentése sötétben marad számunkra. Csak az elmúlt események jelentését értjük meg, és csak az elmúlt események felől, amennyiben afelől meghatározódik, tudjuk jelentésesnek látni a jelent is." Itt nyilvánvalóan megnyílik egy út az önéletírásra helyezett meghatározó dilthey-i hangsúly és Misch nagy történeti műve motivációjának megértése felé. Hiszen a múltbeli, az emlékezet révén bensővé tett események így megalkotott értelme-jelentése rögzül ezekben az írásokban, s persze izgalmas dolog utánajárni, hogy mennyiféleképpen alakulhat ez az utólagos értelem-jelentésképződés az emberi és a történeti-kontextuális tényezők hatására. Az ötödik lépés az újplatonikus-misztikus gondolati hagyomány egyik kedvenc szava és teorémája, az explicatio, Entfaltung, amely képileg a legkisebb kiterjedésűre utal, ideálisan a kiterjedés nélküli ponttá zsugorított redők kibontását, kifejtését jelenti. Kibontani valamit, ami addig csupán csíraként volt jelen. A tradícióban ez persze valamilyen értelemben transzcendens az életáramhoz képest, ám az immanens transzcendencia teorémájával operáló dilthey-i és misch-i gondolkodás magában az életben, jelesül az emberi életben lokalizálja azt, ami explikálódik. S noha az elgondolás szerint ez olyan folyamat, amely az immanencia szférájában megy végbe, mégsem automatikus és szükségszerű kibomlás, hanem ennek során valami váratlan, új fejlemény jelenik meg. A Fibel kapcsán találkoztunk már ezzel a teorémával, ott a majdani , fordulata" utáni Heideggernél meghatározó 19% „Die Bedeutung, die ein Ereignis in unserem Leben hat, ist nicht im Augenblick des Erlebens selbst zu erfassen, sondern ergibt sich erst nachträglich in dem rückwärts in die Vergangenheit gerichteten Blick der Erinnerung. Erst »die Erinnerung ist das Bedeutung Wirkende«. [...] Die Bedeutung des im gegenwärtigen Augenblick Erlebten bleibt uns dunkel. Wir verstehen nur die Bedeutung des Vergangenen und können von ihm her, soweit sie von da her bestimmt ist, auch die Gegenwart deuten.” Uo., 434, 435. + S8 +
