Oldal 85 [85]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA Kör] címmel jelent meg,"! a másik pedig Paul Ricceur und die Probleme der Hermeneutik [Paul Ricceur és a hermeneutika problémái] címmel." Alapvetően az elsővel foglalkozunk a következőkben, a másodikra annyiban térünk csak ki, amennyiben ott Bollnow Ricceurt elemezve jut el ugyanarra a következtetésre, mint amelyre az elsőben Misch-t elemezve: érdemes volna összekapcsolni kettejük hermeneutikáját, s így megalkotni a gadameri hermeneutika alternatíváját. Az írás a filozófia helyzetére vetett pillantással indít, megállapítva a tudományos affiliációjú filozófia eluralkodását a más jellegű irányok rovására. Innen nézve üdvözli Gadamer Igazság és módszer című könyvének 1960-as megjelenését, amelynek nyomán nemzetközi szinten is elkezdtek foglalkozni a filozófiai hermeneutikával. Ugyanakkor jelzi, hogy nem ért egyet a Gadamer által adott Dilthey-értelmezéssel, és főképp ehhez kapcsolódva irányítja rá a figyelmet a Dilthey kései törekvéseinek kidolgozásaként felfogható göttingeni, főképp Misch nevével fémjelezhető hermeneutikának a gadameritől jótékonyan eltérő sajátosságaira. Kiemeli, hogy mindez jórészt Misch nevéhez köthető, az életfilozófia ismeretelméleti és logikai továbbfejlesztéseként értelmezhető, amiért is a , göttingeni logika" elnevezést javasolja rá. Végigköveti Misch általunk is bemutatott gondolati útját, kitérve a Heidegger-vita fő dokumentumának tekinthető Lebensphilosophie und Phänomenologiera, amely sem a megjelenésekor, sem az újrakiadásakor nem váltotta ki az őt megillető érdeklődést. Karl-Otto Apel 1976-ban megjelent Transformation der Philosophie [A filozófia transzformációjal című munkáját véli a megfelelő irányba mutatónak ahhoz, hogy diszkusszió bontakozhasson ki róla — ami igazából szintén elmaradt, tehetjük hozzá ma. Ugyanakkor nem feledkezik meg az általunk imént felidézett 1931-es Plessnerkötetről, a Macht und menschliche Naturról sem, amelyet Plessner Königgel való barátságához kapcsol megírásának indítékaként. Königet Misch kényszerűen kisszámú tanítványi köre legkiemelkedőbbjének, bár öntörvényű gondolkodónak tartja, aki amaga munkáiban Misch nyelvre, megismerésre, logikára vonatkozó gondolkodását fejlesztette tovább. Akit viszont jelentősége tekintetében egyértelműen kiemelkedőnek tart a göttingeni logika képviselői közül, az Hans Lipps. Lipps Husserl göttingeni éveiben járt hozzá és vált fenomenoldgussa, 4m az 1938-ban megjelent Untersuchungen zu einer hermeneutischen Logik [Vizsgálódások a hermeneutikai logika köréből] című műve már teljességgel Misch göttingeni logikaelőadásainak szellemében, bár alapvetően mégis önállóan foglalkozik logikával és hermeneutikával. 181 Uo., 423-440. 182 Uo., Bd. 30, 1976, 167-189. + 84 +
