Oldal 81 [81]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA világnézet antropológiájának megalkotására] című könyvében úgy utal vissza, hogy az a kezdetét jelenti a Dilthey—Misch-féle történeti alapú filozofálással való egyetértésének. Írásaim ismerőinek semmi újat nem mondok azzal, ha kiemelem, hogy az 1923-as Einheit der Sinne című könyvem óta számomra a Dilthey és Misch által megmutatott út a helyes útnak tűnik." Plessner ebben a Macht und menschliche Natur című munkájában a politikát kísérli meg a politikai antropológián keresztül a filozófiában megalapozni. Ehhez azonban -— mivel nem korlátozódik az európai kultúra emberére, hanem egyetemes érvényt igényel maganak — a heideggeri fundamentälontolögia vizsgälata nyomán arra jut, hogy az azzal szemben Misch által kidolgozott alternatíva szellemében kell folytatnia munkáját. Misch-t idézi Plessner a Lebensphilosophie und Phänomenologie-böl: Heidegger szerint ez benne a , Dasein", amelyet a végesség határoz meg, és amelyet a maga időtlen, magába záruló alapmozgatottságában az időiség felől kell megkonstruálni. Eközben a mi lelki szemeink előtt , az ember által élt élet" lebeg a kikutathatatlan Honnanban, amely nem jut el előbb a jelentés meghatározottságához, mint amikor kicsikarja tulajdon Túlnanját, a szellemi világ egyik önmagában zárt alakját az erők mindig történetileg meghatározott koncentrációja révén."? Misch nyomán értelmezi tehát Plessner az embert , saját szellemi világa teremtő áttörési helyeként, melynek értékeiből és kategóriáiból kiindulóan érti meg emberi és tárgyi világát és foglalkozik velük." Ezen az alapon látja elképzelhetetlennek, hogy az az elmélet, amelynek segítségével meg kívánja alapozni a sajátos apriorik sokféleségét a világban, tisztán empirikus vagy tisztán apriori legyen. 15 2 „Dem Kenner meiner Schriften sage ich nichts Neues, wenn ich betone, daß mir seit meiner Einheit der Sinne von 1923 der von Dilthey und Misch gewiesene Weg in dieser Frage der richtige zu sein scheint.” Uo., 12. „Das ist nach Heidegger „das Dasein” in ihm, das durch die Endlichkeit bestimmt und in seiner zeitlosen, in sich geschlossenen Grundbewegtheit von der Zeitlichkeit aus konstruiert werden soll, während uns das „von dem Menschen gelebte Leben” in dem unergründlichen Woher vlolrschwebt, das erst zur Bestimmtheit der Bedeutung kommt, wenn ihm sein eigenes Jenseits, die in sich geschlossene Gestalt einer geistigen Welt, durch die immer geschichtlich bestimmte Konzentration der Kräfte abgerungen wird.” Uo., 27. „die schöpferische Durchbruchstelle seiner geistigen Welt, aus deren Werten und Kategorien heraus er sich seine Mitwelt und Umwelt versteht und behandelt.” Uo. 15! DS 15: 0 * 80°
