Oldal 79 [79]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA kitarthat a megismerésének alapul szolgáló szemlélet egyszerű érzékszervi szemléletként való értelmezése mellett. A szellemtudományos megismerés számára ugyanakkor ez csupán kiindulópont lehet. Az a , dolog", amelynek megismeréséről itt szó van, szemléletileg egyáltalában csak akkor jelenik meg, ha a vizsgálódó saját személyiségének , rezonanciasíkjait" mozgósítva be tudja helyezni az érzéki tapasztalatok közvetítette , dolgot" a vizsgálat keretét alkotó tudományág saját szimbolikus terébe, és azon belül meghatározott értelmet, jelentést képes tulajdonítani neki. Vagyis — saját példánkkal világítva meg Plessner gondolatát — egy papiruszra írt szövegnek már a papiruszra írt szövegkénti értelmezése is előfeltételezi, hogy aki értelmezi, az nem pusztán csak papírszerű és tintaszerű anyagként tekint a , dologra", amely így nézve megmarad a pusztán természettudományosan vizsgálható tulajdonságokkal rendelkező dolgok körében. Amenynyiben tudja, hogy papiruszra szövegeket írtak, továbbá ismeri az alkalmazott nyelvet, járatos a paleográfiában, a történettudománynak a megfelelő korszakra specializálódott ágaiban, máris legalább 4-5 rezonanciasíkot tud megnyitni, és általuk szellemtudományi, vagyis az ember ember voltában gyökerező értelmet, jelentést tud adni a szövegnek. Ha pedig a szöveg által közöltek tartalmában is járatos, az ismét legalább egy további rezonanciasíkot nyit meg, és így tovább. Ebből a mélyen rejlő különbségből fakad — a részleteket elhagyva — a két tudományterület elválasztottsága, amely a 17. századi nagy természettudósok és filozófusok, illetve a 18-19. századi nagy filológusok és történészek kora óta egyre csak mélyül. A természettudomány az érzékek által adódó jegyek alapján ideális esetben teljesen mesterséges jelrendszert alkalmazva dolgozza ki az adott dolgok uralásának technikáját, míg a szellemtudomány ennek ellentéteként jár el. A cognitio circa rem cselekedni tudás a konstelláció uralása révén, amelyben föllép »a dolog", olyan nyelven kifejezve, amely ideális esetben jelekkel váltott fel minden természetes szójelentést. A cognitio rei rátekintés a dolog magvára távolságot tartó, elidegenítő megértés révén, olyan nyelven kifejezve, melynek magas szintű tudása rászorul a természetes szójelentésekkel való legbensőségesebb életkapcsolatra, s távol áll tőle bármiféle jelek révén történő formalizälés.#7 47 „Cognitio circa rem ist handeln können durch Beherrschung der Konstellation, in welcher „die Sache” Auftritt, ausgedrückt in einer Sprache, die im Idealfall alle natürlichen Wortbedeutungen durch Zeichnen ersetzt hat, Cognitio rei ist Sicht auf den Kern der Sache durch distanziertes, entfremdendes Verstehen, ausgedrückt in einer Sprache, deren Bemeisterung des innigsten Lebenskontakts mit den natürlichen Wortbedeutungen bedarf, und jede Formalisierung durch Zeichen abwehrt.” Plessner: Zwischen Philosophie, 214. .78 +
