Page 71 [71]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA A filozófia Misch szerint alapvetően a kimondatlanul működő elemi tudás kimondása. Ezzel szétválik a transzcendencia és immanencia eredetileg egységes szférája. Ez a kimondás valamilyen kezdeti módon hírt ad ugyan az abszolútumról, de mivel eredendő vonatkozásban áll az életnek azzal a specifikus, az adott korra jellemző módozatával, amelyen belül történik, ezért a három nagy, önmagából filozófiát kimunkáló életmódozat háromféleképp mondja ki, éspedig nem tantételekben, hanem metafizikai , ősszavakban" (Urworte) — hogy ismét Heideggerre utalhassunk, mint e kifejezés majdani újrafelhasználójára."? Misch úgy véli, eredetileg mindhárom filozófiai kezdetben megvan minden elem, de csak egy emelkedik ki. Indiában ez az én felé fordulás — olyan gondolati erővel, hogy annak párját csak a német idealizmusban találni" -, melynek ősszava a brahman. Kínában a társadalom életét, működését szabályozó rend a kiemelkedő elem, melynek ősszava a tao, Hellaszban pedig a Hérakleitosztól jól ismert logosz az ősszó, amelyben a világegész működése fejeződik ki. Bármilyen műfajú művekben találkozzunk is ezekkel az ősszavakkal, ami hírt ad bennük magáról, az a filozófia nem feltétlenül kronológiailag, de logikailag mindenképp első vonása, az ,első filozófia", metafizika; legalább abban az értelemben, hogy túllép a , természetes beállítódás" világán, és úgyszólván szóba hozza a transzcendencia immanenciáját. Ez a kezdeti metafizika abban teljesedik ki és zárul le egyszersmind, amit Misch Satz des Seinsnak, „a let mondatänak” ist es gethan; / Das Ewig-Weibliche / Zieht uns hinan.” Kälnoky Läszlé fordításában: , Csak földi példakép / minden mulandó; / itt lesz a csonka ép / s megbámulandó; mit nincs szó mondani, / itt fényt sugároz; / az Örök Asszonyi / emel magához." Goethe: Dramak, 424. Például épp a kínai tao kapcsán a nyelv lényegéről szóló írásban Martin Heidegger: Vermutlich ist das Wort „Weg” ein Urwort der Sprache, das sich dem sinnenden Menschen zuspricht, in uö: Unterwegs zur Sprache, Frankfurt a/M, Klostermann, 1959, 187. De természetesen nem Mischtöl származik e kifejezés, úgyhogy Heidegger is találkozhatott vele más forrásokban is. Érdekes, hogy nagy hangsúlyt helyez a szóra s az általa jelölt — nyelvészek által rekonstruált — fenoménre például Freud, s az ő forrásai akár Misch, akár Heidegger forrásai is lehettek egymástól függetlenül is. Freud írja a következőket: ,K. Abel egyik munkájából [...] arról a meglepő és más nyelvészek által is megerősített tényről értesültem, hogy a legrégibb nyelvek ebben a tekintetben pontosan úgy viselkednek, mint az álom. Ezeknek kezdetben csak egy szavuk volt valamely kva13: a litás- vagy cselekvéssor végén két ellentét számára (erős-gyönge [...]), és csak másodlagosan, a közös össz-szó némi módosításával jelezhetik az ellentéteket külön-külön." Freud: Álomfejtés, 227, lábjegyzet. Máshol az ősszavak egy másik sajátságára hívja fel a figyelmet. A főszöveg állítása itt Ricceur szimbólumelméletének és Misch evokatív kifejezés-koncepciójának Bollnow ältal javasolt összekapcsolásáhozis hozzájárulhatna: , Ami ma szimbolikusan viszonyul egymáshoz, azt az ősidőkben valószínűleg fogalmi és nyelvi azonosság egyesítette. A szimbólumviszony alighanem az egykori azonosság maradványa és ismertetőjele." Uo., 248. Az első mondathoz írt lábjegyzet: , Sperber (1912) úgy véli, hogy az ősszavak valamennyien szexuális dolgokat jelöltek, ezt a szexuális jelentőségüket később elvesztették, áttevődtek más dolgokra és ténykedésekre, amelyek a szexuális dolgokkal összehasonlíthatók." 136 Misch: Der Weg in die Philosophie., 48-49. + 70 +
