Oldal 69 [69]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA vizsgálódás] első, majd" másfél oldalas idézete is tőle való. Az első rész mottója a Faust második részéből került át, az anyákhoz vezető úttal kapcsolatos: ,, Ins Unbetretene, nicht zu Betretende" (, Ahova még nem léptek be, ahová nem szabad belépni")."! Nehéz ezt az indítást hívogatónak tekinteni a filozófiával most ismerkedők számára. Semmivel sem lesz vonzóbb a kép, amikor továbbhalad az olvasó, és már a Vorbetrachtung mottóját olvassa. E mottó Descartes Elmélkedések az első filozófiáról című művének Első elmélkedéséből való, és a kételkedés teljes kiterjesztése után beálló helyzetet jellemzi, amelyben a mindennapi élet olybá tűnik, mint az éjsötét tömlöcben tényleges életfogytiglani börtönbüntetését töltő rab csalfa álma"? — a Fibelben feloldás nélkül, vagyis anélkül, ami kifejezetten a descartes-i filozófia fő karakterjegye. Amikor azonban az olvasó e kétértelmű invitálás ellenére is , belép" a , nem belépésre szánt" területre, akkor átfogó módon annak a filozófiakoncepciónak a kibontásával találkozik, amely a kötet , bejárt szakaszokra" és , sorokra" történő formális felosztásának belső alapját nyújtja. Ez a felosztás némileg emlékeztet a Husserl által az Erste Philosophie-ban adott felosztásra dogmatikus és szkeptikus filozófiára, miközben Misch-é egyrészt átfogóbban emberiségléptékű, másrészt komplexebb. A kiindulópont ugyanakkor a „»termeszetes beallitédds« és az ittlét (Dasein) biztonsága a korlátozottságban", ahol az idézőjel egyszerre is vonatkozhat Goethére, Dilthey-re és Husserlre, akiktől való ahárom másfél-másfél oldalas idézet, amely a lelőhely feltüntetése nélkül s az idézeteknél némileg hosszabb kommentárral alkotja a Vorbetrachtungot. A beépített korlátok révén a biztonság látszatát keltő , természetes beállítódás" az a létezésmód, amely az , én-te-ő/az", a ,közép-közel-távol" és a ,valóságérték-cél" hármasaiban strukturálódik természetes adottságként. Amíg érintetlenül megvan, addig mítoszok születhetnek ugyan, de filozófia nem fakadhat 131 A Faust másodikrészében, az első felvonásban található a , Sötét oszlopcsarnok" (Finstere Gallerie) feliratú részlet, amelyben Mefisztó az Anyák birodalmáról beszél. Faust az utat kérdezi, erre välaszol Mefisztö: „Kein Weg! In’s Unbetretene, / Nicht zu Betretende; ein Weg an’s Unerbetene / Nicht zu Erbittende. Bist du bereit? - / Nicht Schlösser sind, nicht Riegel wegzuschieben, / Von Einsamkeiten wirst umhergetrieben. / Hast du Begriff von Oed’ und Einsamkeit?” http://www. deutschestextarchiv.de/book/view/goethe_faust02_1832?p=85 (Letöltes: 2020. november 28.) („Nincsen üt! Läb sohasem tapos / a järhatatlanon; utazni nem kivänatos / a nem kiväntba. Elszäntad magad? / Nincs zär, nem kell felrehüznod reteszt se, / csak häny-vet a magänyok vegtelenje. / Sejted, mi a magäny, a sivatag?” Johann Wolfgang von Goethe: Dramak, Budapest, Euröpa, 1963, 226. Kälnoky Läszlö forditäsa.) s Épp mint a fogoly, ki álmában képzelt szabadságot élvezett, s mikor aztán gyanítani kezdi, hogy csupán álmodott, fél az ébredéstől, szemét pedig a behízelgő látszatok hatására újra lecsukja, úgy csúszom vissza én is, akaratlanul is, a régi nézetek fogságába, s félek az ébredéstől, nehogy a békés nyugalomra fáradságos ébrenlét következzék, amit nem a fényben, hanem a fölbolygatott nehézségek átláthatatlan sötétjében kell majd eltöltenem." René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról, Budapest, Atlantisz, 1994, 31. 132 * 68 ¢
