Oldal 64 [64]
OCR
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA madás, hanem letérés az igazság útjáról, ha valaki az egzisztencia sajátszerű realitását az életvezetés túlságosan emberi szakadásaiban keresi és véli megtalálni a személyiség alakja helyett, amely a pszichológiai-történeti folyamatoktól függetlenül áll fenn." Misch mindvégig kitart — nézetünk szerint teljes joggal — emeggyőződése mellett, amint ezt a korábban felidézett, ám negyven évvel a most elemzett írást követően, a Dilthey-Nietzsche összevetes kapcsán megírt , széljegyzeteiben" is láthattuk. Ugyanakkor a személyiség alakzatairól szóló írás záró lapjain nagyobb horderejű gondolatmenet bontakozik ki e megfogalmazásból, mint ami a két gondolkodó egymáshoz való viszonyának elemzéséből kibontható lehet. Mert Misch az individuális személyiségnek az eddig csupán általánosságban megfogalmazott és pusztán az ésszel szemben kinyilvánított feloldhatatlanságát most kettébontja. Sem a tudományos pszichológus nem képes maradéktalanul megragadni az individualitást, sem pedig a kultúrák sajátosságaival foglalkozó filozófus. Az emberi individualitás mélyén mindkét faktortól független eredendő választást lát Misch — a gondolatmenetben ismét csak könnyen felfedezhető egy majdani heideggeri teoréma, a Geworfenheit/Entwurf fogalompáros előképe, Sartre magáért való létezőjéről már nem is beszélve. IÉlppenséggel a sajátszerű irányultsága révén bizonyul az individualitás egyfajta sokféleség tagjának, amely abból kiindulóan tagolódik, ami fölötte áll az individuumnak, olyannyira, hogy az individuális meghatározottság mindig úgy tűnik fel, mint amelyet az élet lehetséges különössé válási módozatai közül választottak volna ki.'”? Mindez azonban mégsem vezeti a gondolatmenetet , minden egyediség teljes irracionalitäsänak téziséhez”.’?? Olyasmirél van inkäbb szö, mint az egzisztencializmusban: pusztán csak — de gyökeresen — meg kell szabadulnunk attól az elgondolástól, mely szerint az emberi individuum egyszer s mindenkorra mereven meghatározott létező. 121 „Immer aber bleibt es ein Vorzug des produktiven Menschen, der in geistigen Zusammenhängen lebt, daß er auch, wenn er dem Dasein nicht gewachsen war, sein Eigenwesen im Schaffen zu fester Gestalt bringen kann, und es ist nicht nur ein Angriff in private Angelegenheiten, sondern Abweg von der Warheit, wenn man die eigentliche Realität einer Existenz in den allzu menschlichen Rissen der Lebensführung aufsucht, statt in der Gestalt der Persönlichkeit, die von den psychologisch-historischen Vorgängen ablösbar besteht.” Misch: Von den Gestaltungen der Persönlichkeit, 125. „gerade durch ihre [der Individualität] Eigenrichtung erweist sie sich als Glied einer Mannigfaltigkeit, die sich aus dem Überindividuellen heraus gliedert, so daß die individuelle Bestimmtheit immer wie aus einer Reihe möglicher Besonderungen des Lebens ausgewählt erscheint.” Uo., 126. „zu dem Satz von der totalen Irrationalität alles Singularen.” Uo. 12: D 123 + 63 *
