Oldal 62 [62]
OCR
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA sajátszerű összeillőségének"" elemzése révén Misch szerint , objektív módon bizonyítást nyer az individualitás", másfelől feltárul a fejlődéstörténet , képződésének individuális belső törvénye". Mindez a tisztán tudományos megragadás szempontján túl ahhoz is elvezet, hogy aki megérti ezt az individuális történetet és törvényt, az termékenyen ki is tágítja a saját létezésmódját (das eigene Dasein)."" Ugyanakkor Misch siet leszögezni, hogy mindez mégsem jelenti az individualitás, a személyiség feloldását/feloldódását ésszel belátható, illetve kialakítható struktúrákban: , el kell ismernünk, hogy van az egységképződésnek/egységképzésnek más módja is, a racionálison kívül". Ezen a ponton szinte kifejezetten játékba hozza a hermeneutikai kör egy sajátos variánsát is, amelynek persze, mint már utaltunk rá, az eddigiekben is megvolt a maga helye. Ha adva van néhány esetlegesen felbukkanó jellemvonás, ezek alapján megsejtünk valamit az individuális létezésmódból (Ahnung eines Individaldaseins). Ezt a sejtést pedig a létrehozott művekkel (ez a Gewirktes helye a korábbiakból) vagy magával az individuummal való behatóbb megismerkedés (ez lehet az Erlebtes áttekintése) igazolja — vagy cáfolja, tehetjük hozzá, részben vagy egészben -, s ezt a folyamatot bizonyára lezárhatatlannak kell tekinteni, kivált annak fényében is, hogy a megértő saját individuális létezésmódja is mindig belejátszik a sejtésigazolódás-cáfolódás menetének alakulásába." Ebbe belegondolva törékenynek tűnik a Misch által megjeleníteni próbált egyensúly tudományos objektivitás és az ész által ki nem meríthető individualitás között. Ám bizonyára helytelen volna, ha a természettudományos általánosérvényűség és objektivitás elvárásaival közelednénk a Misch által fenntartani kívánt individuális tudományosság eszményéhez. Ez ugyanis egyrészt attól individuális, hogy a személyiségképződésnek 17 ,eigentiimliche Gesamtgefiige des Ausdrucks.” Itt ismét elkerülhetetlen a fent alkalmazott értelmező jellegű fordítás. Az Ausdruck a korábban elemzett Eindruck ellentéte abban az értelemben, hogyitt a személyiségnek az összeredőződésekben tetten érhető magvából kifelé irányuló hatásokról van szó, , kifejeződésekről" e sajátos értelemben, amely nagyon is egybevág Dilthey „hermeneutikai manifesztumänak” kifejezesfogalmäval. A Deleuze által hangsúlyozott spinozai-leibnizi kifejezes-kifejezödes-fogalommal (expressio-expression) valö rokonsägot aligha kell külön kiemelnünk. Izgalmas megfigyelni, hogy mennyire küszöbön áll úgyszólván Misch szövegében az átbillenés abba, amit Misch felől talán személyiségontológiának lehetne nevezni, és ami Heidegger Lét és időjében a fundamentálontológia előkészítő analíziseként jelenik majd meg, s amelynek hangsúlya — Heideggernél — a terminus szerephez jutó Daseinra helyeződik egyfelől, másfelől pedig annak sajátszerű megvalósítására, Eigentlichkeitjára. Teljességgel ez utóbbit képviseli Mischnél az igaziság, valódiság (Echtheit). „Man muß anerkennen, daß es eine andere Art von Einheitsbildung gibt, als die rationale.”, Misch: Von den Gestaltungen der Persönlichkeit, 124. Ennek természetesen nem csupán globális jelentősége van személyiségpszichológiai értelemben, hanem akár műalkotások értelmezésében is felhasználható az adott műnek az alkotó — valamint az értelmező -— személyiségére való vonatkoztatása során. 118 119 120 s 61 "
