Oldal 58 [58]
OCR
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA Lezárásképpen foglaljuk össze, milyen eredményre jut Misch a történelmi korszakok, illetve a személyiségalakulatok sokfélesége és az emberi természettel vélelmezetten valamiképp együtt adott egység közötti diszkrepanciát illetően. Mindenekelőtt a káosz az egyes korszakok által követett értékek, illetve — még alapvetébben — a korszakokon belül az individuumok által megvalósítani kívánt értékek tekintetében csak látszólagosnak tűnik számára annyiban, hogy minden korszaknak megvan a maga , közös alapzata az egymással átfedésben lévő álláspontok, célok, feladatok számára", s ezek tartják össze őket. Ezek ugyanakkor nem merev, örökérvényű értékalapok, hanem szükségképp változók: korról korra újra meg kell eleveníteni őket azáltal, hogy megtörjük a régieket, újjáalkotjuk őket. Ám az újra megelevenítés iránya sem esetleges. Misch szerint van az emberiségnek a történelmet transzcendáló, ám abban magát megnyilvánító átfogóan közös célja, amely közös idealitást hataroz meg (gemeinsame Idealitat). A személyiség ennek az úgyszólván történelmi idealizmusnak, , történelemre orientälödö idealizmusnak” a legföbb instanciäja, [...] mert eleven alakban mutatja meg az aktivitás belső kapcsolatrendszerét, amely individuális konfigurációban valami múlhatatlant helyez biztonságba szellemi egységképzés reven.!”® Misch valamiképp az ész rendjét pillantja meg, illetve véli biztonsagba helyezni ebben az állandóságban az etikai-vallási sokféleség illúzióvá foszlása fölött. A misztikusba hajló panteizmus ez, ahogyan egy helyütt ő maga is fogalmaz. Goethe hatása sejthető e mögött is, mint ahogyan több ponton is segítségül vesz egy-egy jól elhelyezett idézetet a , német szellem" e kiemelkedő személyiségétől. Az individualitás a szükségszerű forma, hogy az ember eszes lénnyé tehesse magát. Ez által épül be a rendbe az, ami irracionális, hogy az individuális saját erő (Eigenkraft) vonatkozásává váljék ahhoz a kitüntetett, érvényes értékhez, amely az individuum cselekedeteit irányítja. Nyilvánvaló, hogy Misch nem véletlenül nevezi itt meg példaként Bismarckot, akihez az államot kapcsolja, mint saját erejének irracionális értékvonatkoztatási pontját, amellyel ugyanakkor az ész rendjéhez jut el: , az individuális sajátságok kuszaságából szellemi képződményként oldódik ki, hogy továbbra is fennmaradjon a szellem birodalmában.""" Az élet értelme végső soron nem önmagában van, hanem attól az ész (Vernunft) 10 a „gemeinsame Grundlage durchgreifender Stellungen, Ziele, Aufgaben, [...]” Uo., 120. „denn sie zeigt in lebendigeren Gestalt den inneren Nexus der Aktivität, die in einer individuellen Konfiguration etwas Unvergängliches durch geistige Einheitsbildung ins Sichere bringt.” Uo., 120. „aus dem Wirrsal individueller Eigenheiten die Individualität als ein geistiges Gebilde zur Fortdauer im Reich des Geistes herausgelöst ist [...]” Uo., 121. 10 6 109 « 57 e
