Oldal 54 [54]
OCR
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA Ebből a tényállásból sokat tanulhatunk, mindenekelőtt azt, hogy mily balgák azok, akik sorsként panaszolják fel, hogy nem fejlesztettük mi is folyamatosan tovább a középkorunkat, hanem közbelépett a reneszánsz személyiség." A Heidegger-polémiára is gondolva, amelyben az Eigentlichkeit kifejezéshez kapcsolódó jelentéstartalmak fontos szerepet játszanak, érdemes kiemelni, hogy mit tekint Misch a személyiség leginkább vállalható alakulatának a Szókratész utáni európai fejlődés saját jelenkori perspektívájából, a 20. század első évtizedének végén - hiszen a reneszánsz óta ezt a perspektívát a többféle személyiségalakulat párhuzamos lehetőségként való együttes fennállása jellemzi. Alapvetően búcsút mond az ész és/vagy a vallásos lelkiség megkérdőjelezhetetlen uralmának a szenvedélyek, illetve az érzékek felett. Úgy látja, volt, illetve volna ebben »valami középkorias" — és kínaias, tehetnénk hozzá korábbi fejtegetései alapján. A magatartásában az erényfogalmakhoz igazodó ember személyisége ugyan elismerésre méltó, ám mégiscsak felülmúlja őt az az érettebb személyiség, , amely a moralitást magamagától érti."? Amennyire közel áll ez a személyiségkép Max Weber elgondolásához az igazán etikus cselekvőhöz, akit a saját , ügy", a saját , démon" irányít, annyira fölvethetők ennek Misch-féle változatával kapcsolatban is azok az ellenvetések, amelyeket az , ügy", a , démon" tartalmi meghatározatlansága, a természetjog elvetése, az értékneutralitás koncepciójának eluralkodása kapcsán szokás felvetni. [A magabiztossäg,] az öntudatosság megteremtése szilárd megalapozás marad saját önmagunk kialakulása és megszilárdulása számára még azt követően is, hogy már meghoztuk a döntést e morális tartás mellett, amely azt követeli, hogy egyfajta belső ne csöndből kiindulóan cselekedjünk; a rákövetkező átgondolásban és a dolog önmagunk számára való tisztába tevésében rejlik az ellenőrzés, melynek alapkérdése: , vajon igazi volt-e a cselekvés?" Ennek során aztán minden erkölcsi energiát arra összpontosítunk, hogy őszinték legyünk önmagunkkal szemben, és már a csekély eltérés annak tárgyilagos gondozásától, amit igazinak érzünk önmagunknak a saját mércével mérése felé elerőtlenítő önelégültség vagy önmagunk lekicsinylése.?? 97 , Aus diesem Sachverhalte lässt sich viel lernen, vor allem auch dies: wie töricht die sind, die es als ein Schicksal beklagen, daß nicht auch wir unser Mittelalter stetig fortentwickelt haben, sondern daß die Renaissance-Persönlichkeit dazwischentrat.” Uo., 106. 98 „der das Moralische sich von selbst versteht.” Uo., 110. 99 „[die Selbstsicherheit,] das Sichbewußtmachen bleibt eine feste Grundlage für das Werden und Festhalten des eigenen Selbst, auch nachdem die Entscheidung für diese moralische Haltung schon gefallen ist, die aus einer inneren Stille heraus zu handeln verlangt: in dem nachkommenden Überdenken und Sichklarmachen liegt die Kontrolle, deren Grundfrage ist: „war die Handlung echt?”, wo dann alle sittliche Energie dazu gehört, wahr gegen sich selbst +53 +
