Oldal 53 [53]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA hogy a tapasztalati tudományok nem kaptak lábra Kínában. További okként jelenik meg, hogy az individuumtól elvárják, hogy ne a saját morális erőire támaszkodjék a világban való megnyilvánulásaiban, hanem nagymértékben kötődjék a hagyományokhoz. A természeti-észszerű rend, amely a , nemzeti"" morális hagyományban is megtestesül, minden személyiségképződés bázisát jelenti. Ez ismét csak a személyiségalakulást behatároló keretek szűkösségét vonja maga után. Misch meglepő módon a filológiai alapú gondos, személytelen érvelés közepette személyes véleményének is markáns kifejezésekkel ad hangot, mint például a következő sorokban: Alapvetően ugyanaz a szellem ez, mint amely még ma is mindenkinek a lelkébe markol, aki Pekingben az Ég oltárához járul, amely óriási kiterjedésű, fallal körülvett ligetben áll, grandiózus, egyszerű és jól kimérten kerek formájú. A hatalmasan és súlyosan elterülő nyugalom a csodálatosan finoman elkülönített ornamentális formák egyensúlyában: a morális ész esztétikai egyensúlyban; kínai ellenképe ez a társadalmi rend pozitivisztikus eszményének a természettudomänyos értelmiség pápaságával és a művészettel mint a tömegek rendszabályozásának eszközével." A kifejezések megválasztása persze személy- és korszakfüggő, ám maga a tényállás, amelyről Misch véleményt mond, mintha az azóta eltelt száznál több év alatt sem változott volna — csak hogy magunk is beleszőjünk a gondolatmenetbe egy személyes megjegyzést: a művészet helyett s a tömegekhez szóló , művészet" mellett ma már persze hatékonyabb eszköz a pascali divertissement számos újabb formájának kultusza, mint amilyen a sport, a videójátékok, a barkácsolás stb. Hasonló, az egész projekt szempontjából a legkevésbé sem érdektelen megnyilatkozás a következő erős történelemfilozófiai tézis — bármennyire is el van bújtatva —, amely a történelmi folytonossággal szemben a megszakításokkal, forradalmi változásokkal, minőségi ugrásokkal járó fejlődés mellett teszi le voksát, és fogadja el mintegy a másoktól jövő determináció sorsszerűsége helyett az európai személyiség sajátlagosságának fő jegyeként: 95 Misch érdekes módon nem riad vissza e kifejezés használatától Kínával összefüggésben, holott ma általánosan elfogadott a nézet, mely szerint a , kínai nemzet" szóösszetételnek a huszadik század előtt nem nagyon volt értelme. „Es ist im Grunde derselbe Geist, der auch heute noch jedem an die Seele greift, der in Peking vor den grandiosen, einfach und rund abgemessenen Himmelsaltar in dem riesenweiten ummauerten Hain tritt. Die groß und schwer daliegende Ruhe, in wundervoll fein differenzierten ornamentalen Formen ausgeglichen, die moralische Vernunft in ästhetischem Gleichgewicht — das chinesische Gegenbild zu dem positivistischen Ideal der Gesellschaftsordnung mit einem Papsttum der naturwissenschaftlichen Intelligenz und der Kunst als dem Mittel, die Massen zu regulieren.” Uo., 104-105. 96
