Page 49 [49]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA Amennyire történetileg meggyőzőnek találja itt Misch Kamerbeek állítását, annyira felületesnek és elhamarkodottnak látja Nietzsche eljárását, amellyel egy kalap alá veszi Dilthey-t azokkal a pszichológiai ismeretelméletekkel, amelyek a tudat tényeinek adottságát illető bizonyosságot összekeverik a megismerhetőségükkel. Ezt az intellektualisták számlájára lehet írni, akiktől Dilthey maga már az - általunk is idézett — Előszóban elhatárolódott. Misch szerint Nietzschének itt inkább az őt magát Dilthey-hez fűző gondolati közösségre kellett volna rálelnie s azt bemutatnia. A továbbiakban Misch alaposan utánajár annak, hogyan foglalja el az írások elemzésében a történeti-hermeneutikai alaposság helyét a felületesen pszichologizáló attitűd, amely a szövegekben mondottak igazságára irányuló reflexió helyébe a vélelmezett — elsősorban negatívnak tekintett — lelki motívumok előásását állítja. Kamerbeek alapvető tézise az, hogy Dilthey tudományos életében minden teljesítmény csakúgy, mint munkáinak minden elmaradt befejezése annak az alacsonyabbrendűségi érzésnek tudható be, amelyet részben Nietzschével, részben pedig a több területen is kiemelkedő kortárs természettudóssal, Helmholtz-cal szemben táplált. Misch egyrészt türelmesen, történeti reflexiók sorával cáfolja a vélelmezett szövegszerű , leleteket", másrészt lezárásképpen kimondja az egész polémia általános érvényű konklúzióját: Ám még ha igaz is volna, hogy Dilthey-ben egy titkos, kielégítetlen szükséglet égett az érvényesülésre, és Nietzsche fellépése vagy Helmholtz jelenléte gyakorolta rá azt a nyomást, amelytől a magamagából előállított munka révén igyekezett megszabadulni —- még ha ebben volna is egy szemernyi igazság (amit senki sem fog hinni, aki ismerte őt): ugyan miért is foglalkoztatnak bennünket ezek a magánjellegű dolgok?" Ez olyan költői kérdés, amely Misch írásaiban eltérő kontextusokban visszavisszatér, amint erre fel is fogjuk hívni a figyelmet. „Aber auch selbst wenn es wahr wäre, daß in Dilthey insgeheim ein unbefriedigstes Geltungsbedürfnis brannte und das Auftreten von Nietzsche oder die Gegenwart von Helmholtz einen Druck auf ihn übte, von dem er sich durch das Werk, das er aus sich herausstellte, zu befreien suchte -, selbst wenn hieran etwas Wahres wäre, was niemand, der ihn kannte, glauben wird: was gehen diese privaten Dinge uns an?” Misch: Dilthey versus Nietzsche, 395. « 48 e
