Oldal 47 [47]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA tulajdonosa J. Kamerbeek, akinek értelmezésében egyfelől Dilthey egyértelműen Nietzsche riválisának tekintette magát, másfelől ez nem is volt titok a tanítványok körében sem, s épp ezért adódott az idézett mondat szinte magától a legalkalmasabb dicséretként. Misch azonban úgy véli, hogy ha egyáltalán van itt helye lélektani értelmezésnek, akkor az csupán a tanítványokra vonatkoztatható, akik egyszerűen pusztán csak a korban legnagyobbnak tartott gondolkodóhoz próbálták mérni mesterüket. Ugyanakkor Misch mindjárt az elején felidézi Max Scheler 1913-ban megjelent Versuche einer Philosophie des Lebens lÉletfilozófiai kísérletek] című írását, amelyben ugyan elsősorban Bergsonról van szó, ám előtte — ebben a sorrendben — Nietzschéről és Dilthey-ről is szót ejt. Az előbbit elsősorban nyelvteremtő géniuszáért dicséri, az utóbbiról pedig árnyaltan és összefogottan leírja, milyen mélyen, sutánélőn" érti meg - s így valóban megérti — a történeti korszakokat, miközben a romantikára vagy a gyermeki világcsodálatra jellemző módon oly sok mindent fog munkába, hogy művét képtelen befejezni. Misch egy további utalása José Ortegay Gasset, aki egyenesen a 19. század második felének legjelentősebb gondolkodóját tiszteli Dilthey-ben."" A Dilthey-értékelések között ellentétes pólust képvisel Karl Jaspersé. Ő ugyan egyfelől síkra száll az ész jogaiba való visszahelyezése mellett a filozófiában, mert — Mischtől nem említve: Lukács György Az ész trónfosztása és Ernst Cassirer The Myth of State [Az állam mítosza] című művéhez hasonlóan — az ,irracionalista", részben egzisztencialista filozófiát okolja az írásokat megelőző évek esztelenségéért. Másfelől Dilthey-t a magával ragadónak mondott Nietzschével összevetve úgy láttatja, mint aki a filozófiát az ész kiművelése helyett régebbi korok bármilyen jellegű filozófiáinak megértésére kárhoztatja. Ezt az értékelést Misch nem is kívánja kommentálni. Ehelyett rátér Kamerbeek írására, aki történeti-pszichológiai elemzés keretében kutatja a közös életfilozófiai kiindulópont okán rokon gondolkodók egymásra gyakorolt hatásának lehetőségét. Előzetesen fölidézi, hogy Dilthey akkor is pozitívan ítélte meg Nietzschét írásaiban, amikor a filozofáló köztudatban még általános volt az elítélése. Nietzschét Schopenhauerrel együtt az életfilozófusok táborába sorolva Dilthey abban látta ez irányzat általános jelentőségét, , történelmi küldetését", hogy a nagy horderejű átalakulások időszakában gondolkodói alternatívákat mutatott fel, ahogyan azt §5 Eredetileg megjelent: Die Weifen Blütter, 1. Jg., 1913/3, 203—233. 86 A sors sötét fintora, hogy mikor Misch 1952-ben arról beszél, hogy ,a filozófia ifjú képviselői Németországban" nagy hangsúlyt helyeznek Ortega y Gasset e mondatára, akkor egyik saját egykori göttingeni tanítványát, Bollnow-t is közéjük kellett értenie, aki ugyanakkor meglehetős részt vállalt a nácizmus térnyerésében a német egyetemeken - amelyre korábban mint a Dilthey jelentőségének elismerési folyamatát megtörő eseményre utalt. s 46"
