Oldal 43 [43]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA veszik kiindulópontnak. Az emberben óhatatlanul fölmerül ezt meggondolva Descartes Erzsébet hercegnőnek 1643. május 21-én és június 28-án írott levele, amelyekben arról beszél, hogy van ugyan , bizonyos elsődleges eredeti fogalmunk? a test és a lélek egységéről, de [...] csak akkor válunk képessé a lélek és a test egységének felfogására, ha csakis az egyszerű életben és a mindennapi beszélgetések során előforduló dolgokra figyelmezünk, s tartózkodunk az elmélkedésektől s a képzeletet foglalkoztató dolgok tanulmányozásától."? Dilthey a filozófiát nyilvánvalóan az ,egyszerű életben" kívánja meggyökereztetni, s ahelyett, hogy utólag posztulálná ennek létezését és filozófiai szerepét, olyan autonóm területként próbálja értelmezni, amelyet kiindulópontul választva eltűnik még a külvilág létezésének az a problémája is, amely Descartes-ot az Istenre épülő, a klasszikushoz képest lehatárolt, ismeretelméleti hangsúlyú metafizikájának kialakítására késztette. Dilthey és Husserl különbsége innen nézve abban ragadható meg, hogy míg Husserl nézete szerint Descartes tévedett, mikor visszatért a külső világhoz, olyan gyorsan elhagyván a tiszta gondolkodás újonnan felfedezett világát, amilyen gyorsan csak lehetett, addig Dilthey épp azt veti Descartes szemére, hogy egyáltalán elhagyta az énnek mint pszichofizikai entitásnak, ,életegységnek" az álláspontját, , mely osztatlan létezésünk közvetlen érzésével tölt el bennünket [...]."" Csak ezért és csak ilyen pillanatokban merülhet föl egyáltalán a kétely a rajtunk kívüli világ valóságára vonatkozóan, ami nem történhetnék meg, ha igazán komolyan vennénk a kormányos és a hajója közti viszony hagyományos metaforáját a lélek és a test kapcsolatát illetően, amelyet Descartes is felidéz az Értekezés a módszerről 5. részének végén." Dilthey szerint ez a kétely csak akkor merülhet föl, ha lehatároljuk ,világban-benne-létünket" (szándékosan alkalmazom Heidegger kifejezését) a ,puszta megjelenítésre" — vagyis az értelemmel művelt metafizikára és a képzeletet segítségül hívó fizikára —, ahelyett, hogy azonosítanánk a ,,pszichofizikai életegységgel”. Hiszen "73 René Descartes: Test és lélek, morál, politika, vallás, Budapest, Osiris, 2000, 107, 113. Ennek értelmezéséhez legújabban lásd Schmal Dániel: Még egyszer Erzsébet hercegnő udvarában, in Olay Csaba — Schmal Dániel (szerk.): Értelem és érzelem az európai gondolkodásban, Budapest, LHarmattan, 2019, 65—73. ”* Dilthey: A történelmi világ felépítése, 31. > , Az sem elég, hogy [az eszes lélek] úgy legyen belehelyezve a testbe, mint a kormányos a hajójába, [...] hanem szorosabban kell vele összekapcsolódnia és egyesülnie, hogy [...] a miénkhez hasonló érzelmei és vágyai lehessenek, s így igazi embert (vrai homme) alkothasson." Descartes: Értekezés a módszerről, Budapest, Matúra, 1992, 66. + 42 +
