Oldal 40 [40]
OCR
A DILTHEY-HAGYATÉKOT GONDOZÓ TANÍTVÁNY Az ennek ellenpólusaként feltüntetett másik fajta metafizikát — amelyet úgy lehetne értelmezni békéltető javaslata szerint, hogy mindketten elvetik — Kanttal és Spinozával látja példázandónak: Ez kizár minden Kantra támaszkodó Ding-an-sich-, metafizikát", csakúgy, mint minden ontológiai metafizikát, amely tiszta fogalmak rendszeréből létezéstudományt (Daseinswissenschaft) hoz elé á la Spinoza. — Vajon mindezeken au fond nem ugyanazt kell-e értenünk? [...] És természetesen: egy metafizika lehetetlenségét — ti. abban a hamis, különösen ontológiai értelemben — csak egy ilyen , szellemtudományos elemzés" mutathatja ki."7 Ezt a levelet Husserl meglepő módon, immár messze a Logos-írás polemikus hangvételétől, az összeillés és összetartozás megvallásával zárja: , Amire mi [...] törekszünk és amit mélyrehatóan kutatunk, az elemek fenomenológiai analízise és a fenomenológiai elemzés nagyban, kéz a kézben jár a nagy kultúralakzatok Ön által feltárt morfológiájával és típusaival."8 Nem szükséges a vitába belefáradt, élete végén járó Dilthey rezignáltságára gondolni és erre hivatkozni ahhoz, hogy értelmezzük a husserli békejobb elfogadását. Teljességgel a munkálkodásának szellemében rögzíti, hogy együtt küzdenek tehát a — naturalista — ,természettudományoknak a filozófia fölötti uralma ellen", valamint, pozitíve, ,a valós tudományok (reale Wissenschaften) általános érvényű megalapozásáért", szembeszállva egyszersmind , a konstruktív metafizikával, [...] aszámunkra adott valóság mögött lévő magábanvaló bármiféle feltételezésével"."" Azért is kell komolyan veendő, valódi filozófiai meggyőződésként olvasnunk ezt a szövegrészt, mert a voltaképp mindkettejükkel — bár természetesen nagyon eltérő módon és intenzitással — tanítványi viszonyban levőnek tekinthető Misch bizonyos értelemben alapműve, a Der Weg in die Philosophie. Eine philosophische Fibel [Út a filozófiába. Filozófiai ábécéskönyv, 1926] első, a filozófia metafizikai alapvonásával foglalkozó részét az obligát Goethe-idézetet követően éppenséggel egy-egy Dilthey- és Husserl-idézettel indítja, jelezve, hogy maga is egyetértést lát közöttük e tekintetben. Ami pedig az ígért másik levelezésbeli forrást illeti, ott már változott a felállás: 1911-ben Dilthey élete végén járt, Husserl pedig ereje teljében volt, míg 1929— 1930-ban Husserl már nyugdíjas, maga is összeveti helyzetét a kézirathalmaival §7 Uo., 308—309. A fordítást módosítottam. 68 To. (A fordítást módosítottam Walter Biemel (Vorwort): Der Briefwechsel Dilthey-Husserl, Man and World, Vol. 1/3, 1968, 441 alapján.) 69 Uo., 309. + 39 +
