Seite 39 [39]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA kidolgozása a filozófia alapfeladatät jelenti, &s amelyhez logikai-nyelvfilozöfiai elemzéseken keresztül vezet az út. Elfogadja, hogy a történeti tények megállapítása, a rájuk történő hivatkozás nem téveszthető össze az objektív érvényesség, igazság megállapításával. A világnézetekkel való szellemtudományos foglalatoskodás nem jelenti azt, hogy a szellemi tények végső, állandóan változó kereteinek tekintené őket, ami valóban relativizmushoz vezetne. A metafizikai rendszerek történeti sokfélesége és eldönthetetlen vitáik ténye nem lehet döntő érv a metafizika lehetősége ellen, hanem , szellemtudományos elemzésből kiinduló szisztematikus vizsgálatnak kell a metafizika lehetetlenségét kimutatnia"."" Hangsúlyozni kell ugyanakkor azt is, hogy amennyire tiltakozik Dilthey a szkepticizmus-vaddal szemben, alahüzva az összes tudomänyterületet ätfogö ismeretelmélet iránti elkötelezettségét, annyira tiltakozik a metafizika lehetősége ellen is, , amely arra vállalkozik, hogy a világösszefüggést fogalmak összefüggése révén érvényes módon mondja ki" — márpedig ebben az első levelében éppen ezt az elgondolást tulajdonítja Husserlnek. Husserl a maga részéről válaszában visszavonulót fúj a szkepticizmusvád vonatkozásában, és ígéri, hogy a Logos-ban, a tanulmány megjelenési orgánumában külön visszatér erre. Azt is kijelenti, hogy nem Dilthey-re gondolt... A békülékenységben még tovább is megy, mert elhatárolódik a metafizikától is, legalábbis az általa tovább precizírozott értelemben véve - hiszen a Dilthey első levelében adott meghatározásba számos koncepció beletartozhat, például épp a Logikai vizsgálódások koncepciója is, legalábbis Dilthey elgondolása szerint. Úgy tűnik tehát számomra, hogy ami ellen Ön mint metafizika ellen harcol, az nem ugyanaz, mint amelyet én elismerek, sőt művelek. [...] A létezőkről szóló valamennyi tudomäny (jede Daseinswissenschaft), peldäul a fizikai természet, az emberi szellem, stb. tudománya eo ipso metafizikava alakul (az én metafizikafogalmamnak megfelelően), amennyiben vonatkozásba kerül a fenomenológiai lényegtannal, s ebből mint forrásából végső értelemmagyarázathoz, tehát igazságtartalmának végső meghatározásához jut. [...] A létező minden természetes megismerése [...] nyitva hagyja a problémáknak azt a dimenzióját, melynek megoldásától függ a lét utolsó, végérvényes értelemmeghatározása és a , természetes" (első) beállítottságban már elért igazságok végső kiértékelése." 64 TJo., 306. 6 Uo., 303. 66 TJo., 308. A fordítást módosítottam. + 38 +
