Oldal 24 [24]
OCR
A FILOZÓFIAI HERMENEUTIKA KELETKEZÉSE A FILOZÓFIAI HERMENEUTIKA KELETKEZÉSE Dilthey-nek A hermeneutika keletkezése című manifesztum jellegű írása 1900. március 28-án jelent meg a Christoph Sigwart 70. születésnapját köszöntő Philosophische Abhandlungen [Filozófiai értekezések] című kötetben, mások mellett olyan jelentős gondolkodók írásainak társaságában, mint Benno Erdmann, Wilhelm Windelband, Heinrich Rickert, Hans Vaihinger, Alois Riehl, Eduard Zeller — akik közül például Rickert kifejezetten kedvezőtlenül fogadta Dilthey életfilozófiai projektjét, amint az majd Misch írásaiból is kiderül. Továbbá ő is és Windelband is kifejlesztett egy sajátos tudományosztályozást a természettudományoktáól eltérő jellegű tudományok befogására. Mindez természetesen nem befolyásolta Dilthey-t abban, hogy fenntartsa a maga elgondolását az emberi szellem tudományos működésmódjairól, és abban sem, hogy -— a fejlemények felől nézve mondhatjuk - meghirdesse azt, amiböl a 20-21. szäzadban a filozöfiai hermeneutika programja lett a maga szamos elagazasaval. Ezek mind Dilthey-re mutatnak vissza, hol egyetértőleg, hol kritikailag. Mindjárt maga e hermeneutikai manifesztum kiindulöpontja is kritika tärgya Hans-Georg Gadamernel, miközben Emilio Bettinel elismerten megoldandö feladat: ahermeneutika mint mödszertani eszköz a szellemtudomänyok objektivitäsproblemäjanak megoldäsära: [...] az egyedi emberi létezés nagy formáinak tudományos megismerésére vonatkozó kérdés vetődik fel mármost számunkra. Lehetséges-e ilyen megismerés, és milyen eszközeink vannak elérésére? [...] ezek a tudományok, éppúgy, mint a történelem, biztosságuk tekintetében attól függenek, hogy általánosérvényűségre emelhető-e az egyedi megértése. [E probléma] e tudományoknak minden természetmegismeréssel szemben sajätjuk.?? Ugyanakkor Dilthey kitekint a szűkebb tudományfilozófiai kérdésfeltevés adta keretek közül. Egyrészt korai hermeneutikatörténeti kutatásaira építve röviden bemutatja a filológiai és a bibliai hermeneutika történetét, másrészt a leíró-taglaló, azaz a megértő pszichológia programjához kapcsolódva a lelki folyamatoknak mint valami belsőnek a megértését kívánja elérni külsővé vált produktumaik, objektivációik révén. A hermeneutika két klasszikus terminusának, a megértésnek (Verstehen) és az interpretációnak (a Deutung szó másik, bevett fordításával értelmezésnek) alkalmazása révén egyértelművé teszi, hogy számára nem pusztán egyedi műalkotások vagy történelmi dokumentumok megértéséről van szó, 33 Dilthey: A történelmi világ felépítése, 257. + 23 +
