OCR
A TUDATI TÉNYEK SZEREPE A METAFIZIKAI TÉNYEKKEL SZEMBEN a jelentettjével, mint egy természettudomänyos terminus — legaläbbis ideälis értelemben -, hanem olyan szimbolikus kifejezés — a ricceuri értelemben? -, amely felhívja a befogadót arra, hogy saját maga egészítse ki a szó szerinti jelentést a szerző által szándékolttal. Ebben az összefüggésben ez a fajta szóhasználat persze talán kevésbé szerencsés, mert a szakfilozófiai értelmezések síkjáról könnyen átirányíthatja a figyelmet az ideológiai vita vagy a genealógiai destrukció síkjára, ahogyan az Diltheytől függetlenül megis figyelhető a Marx nyomán létrejött , osztályharcos" szövegekson ben, illetve a Nietzsche, Darwin és mások elindította későbbi irányzatoknál. A Locke, Hume és Kant konstruálta megismerő szubjektum ereiben nem valódi vér folyik, hanem az észnek mint puszta gondolkodási tevékenységnek a híg leve. Engem azonban a történeti és pszichológiai foglalatoskodás az egész emberrel oda vezetett, hogy őt erőinek sokféleségében, ezt az akaró, érző, megjelenítő lényt a megismerés és a megismerés fogalmainak (mint külvilág, idő, szubsztancia, ok) magyarázatában is alapul vegyem [...] a jelenlegi absztrakt, tudományos gondolkodás valamennyi alkotórészét az egész emberi természet mellé állítom, amilyennek azt a tapasztalat, a nyelv és a történelem tanulmányozása mutatja, és megkeresem összefüggésüket. [...] a valóságról alkotott képünk és ismeretünk legfontosabb alkotórészei — mint éppen a személyes életegység, a külvilág, a rajtunk kívüli individuumok, ezen individuumok élete az időben és kölcsönhatásuk — mind magyarázhatók ebből az egész emberi természetből, melynek reális életfolyamatában az akarás, az érzés és a megjelenítés csak különböző oldalak." Dilthey szerint az emberrel való foglalatoskodás e gyökeres átalakítása a pszichológia megújításával kell, hogy együtt járjon. Az általa említett gondolkodók persze maguk is két eltérő irányhoz tartoznak: Kant a Christian Wolff nyomán kialakult ún. ,iskolafilozófia" alkotórészeként művelt psychologia rationalis kritikai örököse volt, míg Locke és Hume erősen az empirikus vizsgálódásra, egyfajta naturalisztikus introspekcióra építettek. Ez utóbbival, illetve látszólagos ellenlábasuk, Descartes kísérleti módszerével rokonítható a Dilthey korában kialakulóban lévő természettudományos kísérleti pszichológia, amelynek egyik jelentős szószólója Dilthey barátja, Hermann Ebbinghaus volt. Dilthey különös élességgel a Gondolatok egy leíró és taglaló pszichológiáról című 1894-es akadémiai értekezésében vázolta fel az általa magyarázónak vagy 29 Ez lesz majd az alapja annak, hogy Bollnow kapcsolatot keres Misch és Ricceur hermeneutikája között, mint a későbbiekben látni fogjuk. 30 Dilthey: A történelmi világ felépítése, 14. A fordítást némileg módosítottam GS I, XVIII. alapján. + 21°