Oldal 8 [8]
OCR
ELŐSZÓ A valósághűség, a , reality" mitológiája többféleképp is meghatározza manapság az életünket. A mozgóképet közvetítő televíziós és online csatornák jellemző műfaja a reality show. A filmek, regények esetében jó pontnak számít, ha feltüntetik, hogy , megtörtént eseményeken alapulnak". A műalkotásokban a jól felismerhető, fotószerű, akár hiperrealista festmény vagy szobor vált népszerűvé. Az akár a legbrutálisabb realitást is ábrázoló sajtófotó önálló és igen populáris műfajjá vált. S persze a Michel Foucault által a szexualitás kapcsán diagnosztizált beszéd-, beszéltetés- és kibeszéléskényszer! sokkal általánosabb jelenséggé vált, mint akár Foucault idején: a mobilkommunikációs eszközök széleskörű elterjedése nyomán aligha lehet ma már akár csak sétálni is egy nagyvárosban úgy, hogy ne ismerkednénk meg kénytelen-kelletlen idegen életek a régi beidegződések szerint intimitást követelő, ám ma gátak nélkül a nyilvános térbe zúdított részleteivel. Mindez kézenfekvő módon vezet az önéletírás divatjához, illetve a saját élet bármilyen médiumbeli, szinte kényszeres föltárásához, önéletrajzok tömegének megjelenéséhez. Ezt természetes módon követi a teoretikus, irodalom-, illetve médiatudományi érdeklődés megnövekedése az önéletírás, az önéletrajz iránt, amelyet magyar kontextusban jól reprezentál a Helikon című nagyjelentőségű folyóirat 2002-ben megjelent harmadik száma, amelyet Autobiográfia-kutatás címen teljes egészében az önéletírás-elméleteknek szenteltek.? Ám nem csupán az irodalomtudományban foglalkoznak önéletrajzi elbeszélésekkel. A pszichoanalízis a freudi kezdeteitől fogva mindig is kitüntetett figyelemmel fordult az önéletrajzi elbeszélések, narratívák felé, melyeket speciális módszerekkel maga csal ki a hozzá fordulókból. Ma pedig már más filozófiai és módszertani kiindulópontú terápia keretében is foglalkoznak az ilyen jellegű elbeszélésekkel, melyek nyomán többek között kialakult a narratív pszichológia, 1! Magyarul lásd Michel Foucault: A szexualitás története, I. rész: A tudás akarása, Budapest, Atlantisz, 1999. 2 Mekis D. Janos — Z. Varga Zoltan (szerk.): Autobiográfia-kutatás, Helikon, XLVIII, 2002/3. 7 ¢
