Oldal 205 [205]
OCR
szív megtisztításával, böjtökkel és a táplálékban való mérsékletességgel, az Úr és Szent Kristóf iránti áhítattal; ehhez járul még a gyónás és az áldozás. Ezek után belépve a legbelső körbe, ami az imádságok helye kell legyen, ott új vásznat kell a földre leteríteni és három-három e célra összeállított imát kell mondani úgy, hogy növekvő holdnál gyújtsa meg a lámpát, csütörtökön kezdve este 9 órától 12 óráig, folyamatos imádkozással és virrasztással; és ezeket az imákat a két rákövetkező nap, úgymint pénteken és szombaton megismétlik, újra este 9 órától 12 óráig; az imádkozás alatt a szellem különböző ijesztő alakokat ölt és úgy jelenik meg az imádkozók előtt, különböző zajokat kelt, hogy megijessze és a körből kikergesse őket; hogy kimenetelében a remélt hatással érjen véget; ha elmúlt 12 óra vagy a 9 óra még nem jött el, a szellemhez semmiképpen nem fordulnak, hanem inkább bátorítják egymást abból a célból, hogy ha majd a szertartásokat végigcsinálják, a megidézett szellem szorult helyzetbe jut és megtörve, az ablakon keresztül, azt az összeget, amit kértek, aranypénzekben bedobja nekik. Noha mindeme fáradozást és ünnepélyes virrasztást, a fogadalmakkal együtt magam hiábavalónak vélem, és mindezt a dajkamesék közé sorolva el kell utasítanom, mégis figyelmet szenteltem a pénzszerzés eme rég föltalált, hamis és különböző ceremóniákkal kísért módjának, és ha jelenleg kisebb jelentősége is van, mint korábban, nem tapasztaltam, hogy az idő múltával ez a módszer teljesen elfelejtődött vagy kiment volna a szokásból, sőt, manapság ezt a módszert egyes követői a sorstól nekik juttatott dolognak tartják, és mint tudom, kevesebb aggodalmaskodással és aggodalommal foglalkoznak ennek gyakorlásával; de minthogy tehát ez a módszer többeket elámított már és sok óvatlant becsapott, és attól a munkától von el, amelyet maga a természet Alkotója az élet rendes, mindennapi tevékenységeként rendelt, és amely magának a köznek is hasznos és nagyon szükséges, és ez elsősorban saját lelki üdvének, aztán pedig élete mindennapi tevékenységének, a közért való fáradozásnak a kárával jár, ezt a vélekedést annyira veszélyesnek és ártalmasnak ítélem egyének vagy családok, akár maga a község számára, hogy jogi úton érdemben kell azzal foglalkozni. Tehát, hogy ezt a titkos, sőt közel mágikus kincskereső mesterséget akkora szellemi ráfordítással és ügyességgel űzzék egyesek, sőt, hogy - mint tapasztaltam — még akár az egyház lelkészei is a szent ünnepek közepette ezt az olyannyira veszélyes gyakorlatot folytassák, annál is kevésbé lehet eltűrni, mivel a nekünk, embereknek, komoly felelősség terhe alatt odaföntről megadatott különösen értékes időt egyesek az ilyenfajta hiábavalóságokkal oly haszontalanul töltik, hogy ezáltal másokat lelki vagy testi szükségletei kielégítésében, vagy hasznos dolgai megszerzésében veszélyeztetnek, azonkívül, akik ilyesmivel foglalatoszodnak, mindenre alkalmatlanná válnak; sőt még a nyomorultak szívét is szétmarják az ilyen gondok. Legjobb tudomásom szerint az előítéletek harmadik osztályába a jövendőmondók, boszorkányok és bűbájosok tartoznak; és még ha úgy ítélem is, hogy a nép lelkében kisebb mértékben él ez a káros vélekedés, mint korábban, és alig irtották ki, nem kevésbé hisznek benne; a következőket gyűjtöttem össze példaként: 204
