Seite 116 [116]
OCR
rokkal szövetségre léptek volna. A magyarok a románokat leigázták. És végül éppen Engel az, aki az erdélyi nemzetek között gyűlöletet szít. Minden vitában van mellévágás, például még az is, amiként Eder denunciálta Engelt, hogy cenzor létére kijátszotta a központi cenzúrát. Schwartner Martonnak A magyar királyság statisztikája című művéről írt recenziójában szóvá tette, hogy Engel a kéziratból egyes részeket — központi kormányzati cenzúra nélkül - Halléban kiadott. És A magyar birodalom és melléktartományainak története című munkájának előszavában azzal indokolta tettét, hogy attól tartott, a kormányzat nem engedi megjelenni. És a kormányzat bizonyos adatokat valóban nem is engedett közzétenni. Eder mindezt megtoldotta egy Retz kardinálistól vett idézettel, mely szerint , Van egy olyan fátyol, amelynek el kell borítania azt, amit a népjog és az uralkodó jog körében lenni vélünk, mely jogok nem egyeznek soha (?), csak a hallgatásban."" Schlözernek még csúnyább levelet írt Engel könyvéről és az esetről. A göttingai professzor ugyanis felszólította, hogy nyilatkozzon Engel említett művéről. A nyilatkozat amolyan baráti körben forgalmazásra szolgáló magánlevélnek sikeredett, és mai szemmel olvasva Engel dicsérete. Mert ugyan tanárát és jótevőjét, Schlözert , ízléstelen recenzióban a legszemtelenebb módon bántalmazta", lenézi a papi rendből való magyar történészeket, és úgy nyilatkozik, mint valami T'hraso [a hencegő katona Terentius Eunuch című komédiájában]. Mint cenzor hollóként lopja meg a kéziratokat. Schwartner adatainak kiadásával a kormányzatnak akart az orrára koppintani. , Nem kevesebbre számított, mint az Osztrák Monarchia közeli bukására.? És amit művének előszavában a cenzorok, mint a kormányzat zászlóvivőinek megkötöttségéről írt, annak értelme: , Kormányzat! Irányod, álláspontod helytelen, túl rövidre, túl korlátoltan látsz, én jobban értek mindent."? Valóban, Engel sokat megengedett magának. Például bírált munkájában valóban nem rejtette véka alá, hogy tartott tőle, Schwartner munkáját betiltja a cenzúra, ahogy a katolikus iskolákban betiltották a kanti filozófiát." Az ilyesmihez valóban kellett bátorság, de nyilván az is, hogy főnöke, Teleki Sámuel erdélyi kancellár a kulisszák mögött kiálljon mellette, mert nem csapták el állásából, viszont nagyon későn lépett csak elő titkári posztra, holott a hazai történet írás egyik nagy alapító egyénisége. A Schlözer-Engel-Eder-vita szálai gordiuszi csomóvá gabalyodtak össze, és ezt aztán Aranka György próbálta kettévágni. A három nemzet unióját úgy próbálta megmenteni, hogy az erdélyi románokat két kategóriába sorolta. Gelou harcosainak leszármazottai a román nemesek. Ők szövetkeztek Töhötömmel. A jobbágyok, zsellérek pedig a szomszédos vajdaságokból vándoroltak be.§! Az okfejtés logikája megfelel annak #1 Anzeige von des Herrn Professors Martin Schwartners Statistik des Königreichs Ungern. Pest, 1798. Siebenbürgische Quartalschrift, VI. k. 1798, 353. Kezirata: OSZKK, Fol. Lat. 318. 62-63. #2OSZKK, Fol. Lat. 318. 26-36. “8 Johann Christian Engel: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer I. Halle: Johann Jacob Oebauer, 1797, 5. 44 Aranka György Erdély-története. Szerk. Bíró Annamária. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010, 180-182. 115
