Seite 112 [112]
OCR
korábban azt írta Engelnek: halhatatlanná tette magát azzal, amit a magyarok eredetéről írt, S egy év múlva Gyarmathi Sámuelnek elvetemült gazfickóként jellemezte hal hatatlanított tanítványát, és vette a fáradságot, hogy - panaszos hangnemben - oldalakon keresztül részletezze Engel bírálatát, ráadásul levele terjesztését is kérte a címzettől.?" Eder megvetően nyilatkozott Schlözernek Engelről,"? ez pedig azt terjesztette, még ha igaz is, hogy nem ő írta a Schlözert kipellengérező recenziót, ezt senki sem hitte és hiszi el.? A Schlözer-Engel-Eder-vita nem egyszerűen történeti kérdések öncélú megítéléséről szólt, amiről a tudománynak szólnia kellene, hanem olyan történelemszemléleti mozzanatokról, amelyek összefonódtak térségünk népeinek nemzeti identitásról kialakított képzeteivel, és kemény hatalompolitikai hátterüket még a vak is láthatta. Kérdés: milyen formában adják elő a kemény téziseket? Schlözer tézisei nyersen: az ázsiai magyar barbárokat Szent István az általa behívott németek segítségével civilizálta, az erdélyi szászok viszont, ha most elveszítik privilegiumaikat, „felbarbär” sorba süllyednek. A göttingai mester a magyarok kiművelésének tézisét udvariasan adta elő. Már Géza fejedelmet zseninek minősítette, mert megalapozta az istváni politikát. És végül: , Hiába az ázsiaiak ellenállása az egyeduralom és a németek ellenében, saját európaizálásuk, létük fennmaradása ellenében. Királyaik kényszere és a németek segítsége révén akaratuk ellenére megvalósult a nagy mű: azok lettek és maradtak, amik most, önálló, hatalmas, művelt, európai nemzet." Csakhogy ezt úgy is lehetett érteni, mint a fennál ló abszolutizmus és még inkább szándékai legitimálását, hiszen az udvarban a centralizációs erők Szent István törvényeivel legitimálták a felségjogok kiterjesztését vagy annak igényét. A magyar diéták és a magyar, valamint az erdélyi kancellária igyekezett országának önállóságát érvényesíteni. Kemény centralizációt képviselő írást nem is engedtek megjelenni, miközben a központi cenzúra korlátozta az ország önállóságáért kiálló munkák megjelenését. A Szent Istváni politika és a német vazallusok megítélése aktuálpolitika kérdése is volt, az ország szuverenitásának a kérdése. Engel, aki immár nemcsak elismert történetíróként tevékenykedett, hanem az erdélyi kancellária fogak mazója volt, sőt még cenzor is, akinek a fölötte álló cenzúrával is meg-meggyűlt a baja, a magyar állami önállóság eszméjét képviselte. Elképzelhető, hogy főnöke, Teleki Sámuel bíztatta, ám olyan nézeteket fejtett ki, amelyeket történeti munkáiban is vallott. De Schlözer idézett tézisét nem tartotta bizonyítottnak, és felrótta neki az olyan tirádákat, melyek szerint a németek legyenek büszkék a magyarok kiművelésére. Engel ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a magyarok a németektől nemcsak jót, hanem rosszat #6] udwig Thallöczy: Johann Christian von Engel und seine Korrespondenz. München - Leipzig: Duncker & Humblot, 1915, 42. #7 Thallöczy: Johann Christian von Engel, 1915, 52-59. HSOSZKK, Fol. Lat. 318. (a hosszú levél fogalmazvänyät és két másolatát tartalmazza a kötet). 9 OSZKK, Levelestar: Eder levele Engelnek, 1798. jan. 23. #0 Schlözer: Kritische Sammlungen, 1797, 181. 111
