Oldal 104 [104]
OCR
kat és nem értelmünket áldoztuk fel", hiszen nem vak engedelmességet fogadtak meg. És szóvá tette a még gyermek József önfejűségét, de azt is, hogy mennyire szeretetre méltó módon tudott viselkedni. Nagy Frigyeshez hasonló akart lenni, és a népek atyja, aki alattvalói szeretetét tartja saját biztonsága őrének. És míg a folyóirat hallgatott a császár parasztvédő intézkedéseiről, Eder gondosan felsorolta őket, és úgy látta, a császár közvetítő szerepet akart játszani a nemesség és a parasztság között, ki akarta békíteni egymással a szemben álló rendeket, hogy elejét vegye egy olyan , félelmetes forradalomnak", mint a francia, és Nagy Lajos, Mátyás, Mária Terézia példája jelzi, hogy ,a nagylelkű nemességet" sértő alkotmányellenesség miatt maradt el a siker. Annál nagyobb egyetértéssel ecsetelte viszont Eder a jozefinista egyházpolitikát, azt, hogy a hatalmas egyházi vagyonokat a közjó szolgálatába akarta állítani, felszámolta a szerzetesrendeket, ,visszahelyezte a püspököket hivataluk törvényes jogaiba, melyeket csak a római Kúria - a babonától és a középkori tudatlanságtól támogatott — messze tekintő politikája vett el”, és ezek a püspökök mégis szembefordultak ,a fejedelemmel, aki rabláncaikat szét törte". Eder magasztalta József gazdaságpolitikáját, valamint a vallási türelmet célzó politikáját is, azt, ahogy az egyházi szertartásokban a kereszténység szellemét akarta biztosítani. Ezért háromszoros szégyen sújtsa azt, aki Boldogtalan József hamvait megszentségteleníti. De azért a honi jozefinisták tragikumát mi sem érzékelteti jobban, mint az, hogy miközben magasztalták a császárt egyes reformjaiért, egyes emberi tulajdonságaiért, tisztában voltak a józsefi politika negatívumaival. A társadalmi és politikai erőegyensúly-viszonyok úgy alakultak, hogy az uralkodó hatalmát korlátlannak hihet te, és a felvilágosodás emberei is rajta keresztül próbálták eszményeiket megvalósítani - amíg erre esélyt láttak. II. Józseffel végül viszont magának a Monarchiának a vezető rétege is szembefordult, nem is beszélve olyan régiók szabad parasztságáról, mint Tirol vagy a Székelyföld. Eder később emlékbeszéde kéziratának margóján meg is jegyezte, hogy Samuel Brukenthal elmondta neki, amit az egyik francia hercegi nevelőtől hal lott: Jobb, ha gyorsan egy herceg megy tönkre, mint hogy később az egész Monarchia az önfejűségétől szenvedjen." (És Eder véleményét megerősíti Kazinczy ítélete is. A nyil vánosságnak szánt Pályám emlékezetében József nagyságát és szándékait is magasztalta, de keserűen jellemezte: , Nagy ember volt, de szerencsétlen uralkodó."? Elhallgatta, hogy mi miatt is volt szerencsétlen. De magának - és nem a nyilvánosságnak szánt elmélkedéseiben - megjegyezte: , Józsefnek is az a szerencsétlensége volt, ami sok nagy embereknek, hogy inkább nézetteték nagynak azok által, akik őtet ritkán látták, mint akik mindennap vagy gyakran. Sokszor volt ellenkezésben magával. Így aztán: ,A József felvilágosodottsága hadnagyocskai felvilágosodás volt, s igen gyakran csak pajzánság."99) Más szóval: József császár eljátszotta a tartós reformpolitika esélyeit. 4*1OSZKK, Fol. Germ. 155. 1-20. 102 Kazinczy Ferenc: Válogatott művei I. Szerk. Szauder József. Budapest: Szépirodalmi, 1960, 114. 43 MTAKK, K 605, Kazinczy Ferenc szabadkőműves iratai, 57. 103
