Oldal 103 [103]
OCR
Samuel Brukenthalt viszont nyugodtan magasztalhatta, amikor neve napját ünnepel ték a szabadkőművesek kezdeményezésére létrehozott olvasótársaságban, annál is inkább, mert a társaság tagjai először egy kolostorban üléseztek, de aztán Brukenthal gondoskodott új és megfelelőbb helyről. Jellemző azonban, hogy Eder milyen nagy példákra hivatkozott. Először is Mátyás királyéra. , Volt olyan idő, amikor a magyar királyok államai a literátor világban jelentős nevet szereztek, és ami a tudományok virágait illeti, talán Európa többi államával is megmérkőzhettek. Ebben az időben hazánkban is alakult irodalmi társaság Societas Septemcastrensis név alatt, és minden erdélyinek örökké tisztelnie kell Conrad Celtis nevét. De Mátyás nincs többé. (Mint tudjuk, a neves humanista tudós Bécsben a Societas Danubianát, Budán a Sodalitas literaria Ungarorumot alapította meg, ennek volt az erdélyi társintézménye a Societas Septemcastrensis.) Ugyanakkor Erdélyben nem haltak ki a tudósok. , Bethlen Gábor, a tudományok pártfogója és maga is tudós, a honi fejedelmek között rendkívüli jelenség. Műveltségének hamis iránya kora fogyatékossága. Viszont mást, aki ilyen súllyal lépett volna fel, nem említett, még II. József dicséretét sem adta elő, említette viszont azt a francia fizikust, aki az Akadémiának otthonát ajánlotta fel, valamint Richelieu-t, továbbá célzott Francis Baconra, és - talán célzatosan - több művészet és irodalompártoló francia államférfira is név szerint emlékeztetett. Majd Addison, Newton, Pope, Helvetius példáját mutatta fel, és a jó ízlés fontosságáról értekezett. A társaság célját viszont csak az olvasásban és az olvasmányokról szóló véleménycserében látta, "" holott a páholyvilágban már korábban felvetődött az igény, hogy többen összeállva megírják Erdély történetét." A jozefinista kor viszont aligha kedvezett ennek, a császár ugyanis a múltat igyekezett eltörölni, Erdélyben fejtette ki a legradikálisabb reformtevékenységét, ami sokaknak sokat ígért, de a császár halálával hamvába holt. És fellángoltak azok, amiket a császár el akart fojtani: a nacionalizmusok. 1790. március 15-én Eder tartotta a páholy utolsó előtti ülésén az elhunyt császárra emlékező beszédet, amely - a páholy jegyzőkönyve szerint - , teljességgel alkalomhoz illó, meggyőző"? volt.?? És óvatosan kritikus is, sőt fullánkos, de árnyaltabb képet adott a császár személyiségéről és törekvéseiről, mint a nagyszebeni folyóirat. Ez a haza viszszaállítóját ünnepelte a rendeleteit visszavonó császárban, nagy és fényes gondolatnak nevezte a birodalom egységesítését célzó szándékát, és rögtön párhuzamba állította a francia kortársak centralizációs politikájával és a forradalommal." Eder a rendeletek visszavonását , szomorú és kétségbeeséssel teljes állapotnak" nevezte, és a császárt boldogtalan férjnek, apának és uralkodónak minősítve együttérzését fejezte ki, de rögtön megjegyezte, hogy az uralkodó iránti engedelmesség csak azt jelenti, hogy ,akaratun7 QSZKK, Quart. Germ. 447. 8 Ferdinand Zieglauer: Geschichte der Freimaurerloge St. Andreas zu den drei Seeblattern in Hermannstadt (1767-1790). Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde, 1875, 12. k. 520. ’® Zieglauer: Geschichte, 1875, 503. #0 Joseph II. der Wiederhersteller des Vaterlandes. Siebenbürgische Quartalschrift, 1790, 2. sz. 135. 102
