Seite 99 [99]
OCR
Babonagyűjteményünkben az a népi hiedelemvilág jelenik meg, amely Nyugaton körmönfont, tudós demonológia nyersanyaga lett, hordozói pedig ennek a demonológiának és a közösségi bűnbakkereső szenvedélynek az áldozatai. Nálunk olyan tudós román demonológia nem alakult ki, mint Nyugaton, az archaikus képzeteket nem párosították fejlett, modern demonológiával, amelyen aztán a felvilágosodás már csak el borzadt és nevetett, már amennyire megismerte. Viszont nálunk hiányzott az a boszorkányüldözés- és babonaellenes irodalom, amely Nyugaton könyvtárnyira duzzadt. A mi babonairtóink a nyugati egyetemeken szerzett olvasmányaikból vagy csak nyugati könyvekből vették babonaellenes tudományukat. Úgy tűnik, egy-két kivételtől eltekint ve nem igazán ismerték a népi hiedelemvilágot. A nép nem tárta fel előttük titkait. A vallásos életforma azonban nemcsak társadalmi fegyelmet biztosító külsőség volt. Igaz, rontó lázadásra is ingerelt, ugyanakkor ihlet forrása lehetett a rontás elhárítására. A Mi Atyánkat rontó szándékkal el lehetett mondani visszafelé, egyes elemeit rontásra használni, de a rontás elhárítására is, és példájára javító imákat alkotni. A babonairtó papok az igaz vallásban és a felebaráti szeretetben látták a babonaság ellenszerét. A szeretetben látta Spinoza is, akárcsak a pietista lelkész, vagy a babonákról értekező 20. századi tudós." Csakhogy ez a szeretet túl elvont. A javító ima személyessé tette az ember és az Isten közötti kapcsolatot. Van valami heroikus vonás abban, ahogy egyes papok felvették a harcot a babonasággal. És tették ezt olyanformán, hogy valösägos „nepi” imät gyártottak, vagy adtak tovább. Például a Kolozsvárt is tanító katolikus teológus, Molnár Ker. János, aki a pásztoroknak esti imaként a következőt ajánlotta: Gaz álmok távul essenek, rút látásink elvesszenek, az ördög kötve tartassék, hogy testünk meg ne förtözzék. A szerző, Molnár Ker. János elismert írástudó volt, de műve, amelyből idéztünk, önmaga karikatúrája. Hiszen alaposan kitanította a pásztorokat, hogy milyen állat a rinocérosz és az elefánt, a párducról pedig gondosan kifejtette, hogy ,a tyúkot, kígyót, fokhagymát gyűlöli, s ha laz ember] a tyúknak fokhagymás levével magát megkeni, ne féljen tőle", sőt ,a párduc az ember ganait úgy szereti, hogy tudván azt a pásztorok, zsákba fülfüggesztik, amelyre fölugorván a párducok s el nem érhetvén, addig ugrálnak, még meg nem szakadnak s meg nem dermednek?". És ezt az életszerűtlen okfejtést azzal a figyelmeztetéssel toldotta meg, hogy a református Bod Péter könyveit ne olvassák, mert , hazudnak, ártalmasak". Ne olvassák az evangélikus , Beniczky Péter énekes könyvecskéjét” és ,az Hármas Históriát ne olvassák. Átkozott, ártalmas, tudatlan, hazugságot foglal magában". Olvassanak Kempis Tamást és Pázmány Péter imádságos köny387 Negelein: Haupttypen, 1935, 438. 98
