Oldal 85 [85]
OCR
Babonagyujték és babonások világképe A néphiedelmek legnagyobb korpuszät összeällitö James George Frazer (1854-1941) sohasem dolgozott terepen, nem lätott közelebbröl „primitiv” embereket,°* iröasztal-antropológusként működött, ezzel szemben a babonákról számot adó 18. századi papok már terepen élő antropológusoknak tekinthetők - igaz, nem egyformán. Minél műveltebb volt a pap, minél jobban benne élt a felvilágosodás eszmevilágában, annál nehezebben tudott behatolni a néphiedelmek világába. Jellemző, hogy a segesvári Schenker valami német könyvből idézett fel hosszú kísértethistóriát, holott azt is jelezte, hogy korábbi falusi parókiáján több kis kötetet kitevő kobold- és kísértettörténet keringett; a református Köpeczi még fizetett is adatszolgáltatóinak, miközben tudós értekezést is írt. Olyan világban tanulták a teológiát, ahol jól ismerték Bekkert és Ihomasiust, és hivatkoztak is rájuk. Newtonra nem hivatkoztak, és nem is lett volna célszerű, mert ő hitt a kísértetekben, és nem vetette meg az alkímiát sem, ami már szintén babonának minősült. Jellemző, hogy Köpeczit igazában a tudós babonák érdekelték, mert 1782-ben a felsőbb rendeletek jegyzőkönyvébe beírt néhány jóslatot, például többek között azt, hogy egy lengyel páter Mikházán megjósolta Lengyelország felosztását, mint ezt 1773. január első napján egy mikházai barát megörökítette." Barbenius pedig -— egész élete és tizennégy évi papi szolgálata tapasztalataira hivatkozva - arra figyelmeztetett, hogy az ankét során a legnagyobb titokban kell eljárni, mert a nép nem hajlandó a papjának nyilatkozni. Többen is a román paphoz fordultak babonákért. És okkal. A mai - aranyosszéki - terepen végzett kutatások egyik tapasztalata szerint a magyar protestáns pap arisztokratikus, bürokratikus, míg a román pap közvetlenebb, bizonyos fokig részese hívei hiedelemvilágának, a kereszténység szellemiségével ellentétes igényeknek is eleget tesz, amikor például átokmisét tart, és kéri abűnös megbüntetését." Úgy tűnik, a határ ebben a vonatkozásban a nyugati és a keleti kereszténység között húzódik. A görög katolikus pap - a Brukenthalféle ankét tanúsága szerint - hasonlóképpen vi selkedett, mint a protestánsok. Általában ekkor a görög katolikus papok éveken ke resztül komoly gimnáziumi tanulmányokat végeztek, majd teológiát tanultak, a görögkeleti ortodox papok túlnyomó része viszont csak alkalmi oktatásban részesült. Az ankétban szereplő valamennyi pap inkább hittérítő, a hívek lelki világának őre, és valamennyien az igaz hit és a kultúra elleni merényletnek tekintették azt, amit babonázásnak tartottak. Ugyanakkor nem is igazán tudtak behatolni híveik világába. És # Françoise Askevis-Leherpeux: La superstition. Paris: Presses universitaires de France, 1988, 40. # Erdélyi Reformätus Fékonzisztérium Levéltära, Protocollum altissimarum ordinationum, Kébor, 1782. [/2. köteg Komáromi Tünde: Rontás és társadalom Aranyosszéken. Kolozsvár: BBTE Magyar Néprajzi és Antropológiai Tanszék, 2009, 46, 59. 345 84
