Oldal 81 [81]
OCR
tomban, sok nagy urak, fő pápista papok, professzorok bevádoltattak, némelyek meg is ölettek. Innen Erdélyből is némelyek feladattak az udvarnál, kivált, akik a székelység mellett fognak, de még nincs semmi francia világ." Ez a Martinovics-féle mozgalom visszhangja, és annak visszhangja, hogy az uralkodó megragadta az alkalmat, leváltot ta azokat a tisztségviselőket, akiket a felvilágosodás híveinek tartott. És valóban, Erdélyben is szervezkedtek az olyan egykori szabadkőművesek, mint Türy László és Wesselényi Miklós. Megalakították a Diana-Vadásztársaságot. Arra készülhettek, hogy esetleges francia győzelem esetén ne érje őket váratlanul a várható felfordulás, s elejét vegyék egy újabb parasztfelkelesnek is. Bánffy György gubernátor, egykori szabadk6műves nagymester viszont gondoskodott róla, hogy semmi ne derüljön ki. Erdélyben elmaradt a budai vermezei lätvänyossäghoz - Martinovicsék kivégzéséhez - hasonló elrettentő példastatuálás. Köpeczi élete viszont egyre rosszabbra fordult. Az új fogarasi pap el akarta távolítani Köpeczit; azzal vádolta, hogy ,lutheranizál ni" akarja a kóbori református egyházközséget, összejátszik a néppel keményen bánó köhalmi magiszträtussal, a fia pedig németül prédikált. És sikerült ellene fordítani a falut, mert az eklézsia nevében követelték a püspöktől Köpeczi eltávolítását, különben ,pápistákká lésznek". Felesége is elhagyta, a szomszédos Dombosra költözött. Összeveszett egykori kebelbarátjával, a falu prókátorával, mert az érdemtelen alakot akart tanítónak. Meghasonlott a faluval, és válaszolhatott az őt ért vádpontokra: az elfoglalt kert régen a parókia gyümölcsöse volt, a kőhalmi magisztrátus nem bánt keményen a kóboriakkal, a királybírótól az őt hazug módon mocskolók ellen kért fellépést; valóban mondta, hogy az elöljárók megbolondították a falut, de senkit sem nevezett bolondnak, katekizáláskor némelykor , megpirongattam? egyeseket, de nem úgy, mint állítják, mäsokat megdicsért; nem miatta végzett vizsgálatot a kőhalmi domesticum consistorium, egy ember nem adott dézsmát, de nem nevezte az egész falut tolvajnak. A kolozsvári főkonzisztórium küldöttjei próbáltak békét teremteni, de hiába. A megbékéltetés során akadtak, akik hangosan kiáltozva követelték papjuk eltávolítását, , mert ha még itt lakik a pap, a falu elpusztul, mert mióta itt van, nincs áldás a határon, miatta határt sem kaphatunk, mert elcsúfolta a falut, hogy már sohuva nem mehetünk, hogy ne pirongassanak. (Belé szöktek a budába, s én kentem bé, már a püspökhöz szabad menniek nem volt ellenem, Kolozsváron a mlagyar] urak szidták a követeket, gr. Teleki Lajos úr őnagysága némelyeket meg is akart csapatni a szemtelensegert, Köhalomban szüntelen pirongatäst kaptak, a nemes magisztrátus a felséges guberniumnak írt is a militaris adsistentiáért a francia természetű nép csendesítése végett)" — jegyezte fel Köpeczi, és azt is meg kellett tapasztalnia, hogy a főkonzisztórium küldöttjeivel miként bánt a falu. Egyikük jelentése szerint a faluban ,embertelenül fogadtak bennünket, nagy kiáltó lármával", olyannyira, hogy , soha keresztyéni szeretetet ottan reményleni nem lehet". Viszont , Köpeczi uram nem érdemes annyi szenvedésre, megvallották most is mindnyájon falustól, hogy papi kötelességeit szentül, serényen és minden hiba nélkül folytatja" 52 Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára, 1794: 181. 80
