Seite 75 [75]
OCR
nem lehetett megkerülni: Dissertatio philologico-theologica, ad illustrandum ritum superstitiosum, qui perstringitur Ezech. 8:17; 6 nomen symbolicum, quod Egypto tribuitur Jesaiae 18:1. A bibliai helyek arra utalnak, hogy Ezékiel prófétát ,egy emberhez hasonló lény" bevitte ,az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt." (8.16.) És , Így szólt hozzám: oLLáttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. (8.17) Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólitgatnak majd, de nem hallgatom meg őket." És ezért Ézsaiás próféta szerint ,Jaj a suhogó vitorlák országának Etiópia folyéin tul!” (18.1) Franekerában a diákok - mint az ugyancsak ott tanuló Baló Benjámin jelezte — nevetve meséltek babonás történeteket. És azt is tanulhatták - amint az egyik sárospataki tanár fordításában megjelent teológiai műben olvasható -, hogy az ,e világ fiaival való társalkodást meg kell vetni. Az emberektől való félelmet le kell tenni. Az elmének rendetlen indulatait távol kell űzni. [...] Az Istennel való mindennapi társalkodásban való foglalatosságot meg kell kettőztetni", és a cél és eszköz: „megaläzödäs”, „ähitatos buzgóság", ,az igaz szíves kívánság", „erös hit”, „a könyörgésbe való állhatatos foglalatosság s szüntelen Isten előtt való megjelenés", végül , halálhoz való istenes készület".? De mi várt Köpeczire, és mit tehetett otthon, Erdélyben, miután megkapta minősítését az ,erdélyi székely" (Iransilvano-Siculus), aki bizonyságot tett a héber és a keleti nyelvek ismeretéről? Egy barátja szerette volna Hollandiában marasztani, de másképpen döntött. Mehetett haza a babonák világába, ám ezekből némi ízelítőt már kaphatott, amikor a Rajnán hajózva Andernach előtt látta, hogy ,vagyon egy felhagyott igen szép kastély, melyben az ördögök (barátok) éjjeli impetitiójuk miatt nem lehetett lakni. Kérték is barátok ezt magoknak klastromnak, hogy exorcizálják az ördögököt, de nem adták oda." Azért még sok szépet látott, amíg Magyarországra nem ért, és elmondhat ta: Utamban fösvény, kevély papokra találtam. Hol a buzgó kegyesség, holott persecutio alatt lenni mondják magokat?" Viszont az iskolamesterek, a tanítók ,emberségesek majd mindenütt". Pénze már nem volt, egyik útitársa, egy székelyföldi jezsuita etet te és itatta, és Kolozsvárt keserűen tapasztalta, hogy arisztokrata pártfogói úgy bocsátották útjára, hogy anyagi gondjain nem enyhitettek. „Ilyenek az urak” - kesergett, de ki nem kesergett akkor, hiszen a pénzből soha senkinek sem elég. 1773-ban Mohában vállalta a lelkipásztorságot, és a 17. századi holland teológus, Gerardus Vossius De cognitione Dei című munkáját fordította le magyarra. Aztán Bonyhára, majd Alsórákosra ment lelkésznek, végül Kóboron kötött ki. Dolgozott benne némi keserű6 Fridrik Adolf Lampe: Gileadi balsamom. A dog haldl ellen. Ford. F. Banyai Istvan. Franekera, 1741, 142, 151-154. 74
