Oldal 73 [73]
OCR
a halállal és a temetésekkel kapcsolatosak". Ez a szándék sem hozott több eredményt, mint az Arankáé. Gheorghe Sincai viszont, aki II. József alatt tanfelügyelőként tevékenykedett és körútjai alkalmával alaposabban megismerkedhetett a néphiedelmekkel, miután elkerült Erdélyből, 1804-1808 táján lefordított egy német babonairtó könyvet, és ezt itt-ott saját tapasztalataival is kiegészítette." Nem igaz tehát, hogy az értelmiségiek nem is próbálták megismerni közelebbről a paraszti mentalitást. Próbálták, de maga a nép is elzárkózott, ha látta, hogy kívülről akarnak behatolni az ő világába, és nem osztják hiedelmeit. Sincai egyébként nagy román történeti összefoglalójában azt is megírta, hogy apja 1701-ben vásárolt egy bűnbocsátó cédulát, és meghagyta, hogy halála után tegyék a mellére, úgy temessék el. A fiú azonban elutasította, mondván, , Isten kegyelmét nem lehet pénzen megváltani"? Viszont könyvét már nem tudta kiadni, holott ez is lendületet adhatott volna a további kutatásnak vagy inkább kutakodásnak. Kétségtelen, hogy a felvilágosodás emberei a népszokásokban és hagyományok ban valami olyasféle ősi mozzanatokat kerestek és fedeztek fel, ami a nemzeti öntudatukat erősíthette. Székelyföldi helynevekhez és romokhoz hun hagyományt költöttek. Dimitrie Cantemir moldvai vajda a románok eredetéről értekezve a kolinda-refrénben - „Ler Aler Domnul” - Aurelianus emlékét fedezte fel. És ezt a tudóskodó hiedelmet az utókor sokáig gondosan ápolta. A refrén eredete valójában: Aleluja." Eddigi ismereteink szerint térségünkben Brukenthal Mihäly ankétja a néphiedelmek legéletszerűbb forrása, és a maga nemében egyedülálló. Hiszen készültek listaszerű feljegyzések babonákról, ? de ilyen élményszerű beszámolók még nem kerültek elő. 36OSZKK, Fol. Lat. 77. Proiectum Instituti seu Societatis Slavo-Bohemicae inter Slavos in Hungaria erigendae. 13. Novembris 1793. calamo Georgii Ribay delineatum. 32-33. 337 Barbu: Etica ortodoxa, 2000, 90. 338 Gheorghe Sincai: Invdtdturd firescä spre surparea superstitiei norodului. Bucuresti: Editura Stiintifica, 1964. 3° Gheorghe Sincai: Cronica romdnilor si a mai multor neamuri. III. Bucuresti: Minerva, 1969, 257. [1853] 0D imitrie Cantemir: Hronicul vechimei a romano-moldo-vlahilor. Bucuresti: C. Gébl, 1901, 217. +41 Alexandru Rosetti: Colindele religioase la roméni. Bucuresti: C. Gobl, 1920, 24-32. 2 Miskolczy Ambrus: „Bäba lelte Babonäk”. Egyhäztörteneti Szemle, 2015. 1. sz. 132-141. 72
