Oldal 69 [69]
OCR
tünk, de ezeket elveszesztjük elsőbben, azután a németet számba se vesszük". Az urak kodót az sem hatotta meg, hogy Hunyadban már egy nemest és két megyei tisztet meg is öltek (amúgy betyár módra)." Amiatt dühöngött, hogy a nemesség igyekszik ellenállni a népszámlálásnak, és az erdélyi zavarokért a földesúri zsarnokságot okolta, október végén pedig megírta öccsének, Lipótnak - aki már régóta őrültnek tartotta Józsefet -, hogy a népszámlálásnak , esztelenül és szemtelenül" ellenálló földesurak oly csapásra kényszeríthetik őt, amelyet még egyelőre halaszt.? Október legvégén az erdélyi Érchegységben elszabadult a pokol, a parasztok elkezdték a pusztítást és gyilkolást. November Il-én a felkelők olyan kiáltvány-ultimátumot adtak át Déván, amelyben a nemesség megszüntetését követelték, a nemes csak királyi szolgálatból éljen, földjeiket oszszák fel a kiadandó császári rendeletnek megfelelően, nemesek is fizessenek adót, és esküdjenek fel a kereszt alá. A romániai revizionista szemléletben ,az ultimátum az Udvar politikai üzenete volt - pontosabban a császár körüli lobbié — az erdélyi ellenszegülő nemességnek". Az iromány ugyanis kiri a paraszti követelések sorából, hiszen a parasztok továbbra is azt követelték, hogy határőrök legyenek, és így mentesüljenek a földesúri szolgálatoktól. Az ultimátum értelmi szerzőjét ugyanakkor nem ismerjük, halálos fenyegetés hatására egy sótiszt írta le ékes magyarsággal, mint a felkelő nép követeléseit, és még az is elképzelhető, hogy ő stilizálta át a paraszti követeléseket. Mindenesetre a katonai vezetés nem mert rögtön és határozottan fellépni, tárgyalni kezdett a felkelőkkel. Az, hogy a nemesek maguk is fegyverkezni kezdtek, sőt több tucat felkelőt kivégeztek, olaj volt a tűzre, annál is inkább, mert a császár, aki Horeát ugyan kóklernek tartotta, a felkelést egyben a nemesi bosszú elszabadulásának megakadályozásával akarta elfojtani. Brukenthal Mihálynak óvatosan kellett eljárnia, hiszen eleinte a katonai vezetők sem tudták, hogy pontosan mit is vár tőlük a császár. A kormánybiztosnak először csak a felkelés okait kellett felderíteni, és ennek érdekében Ioan Piuariu-Molnart küldte Horeához tárgyalni." Piuariu-Molnar már 1781 óta a nagyszebeni szabadkőműves páholy tagja volt, ami különböző spekulációkra ad alkalmat, például olyasmire, hogy bécsi szabadkőművesek sugalmazására robbant volna ki a felkelés. Piuariu-Molnar valójában a felkelés beszüntetésére és nyugalomra szólította fel azokat, akikkel tárgyalt. Ám - egy későbbi jelentés szerint -nemsokára megjelent Horea, és az összegyűlt nép előtt ámításnak nevezte a békére szólítást, és azt mondta volna, hogy Dácia királya a románoknak "MOL F 46 1784: 8636. 318 Nicolae Densusianu: Revolutiunea lui Horia in Transilvania si Ungaria, 1784-1785. Bucuresti: Tip. Romanulü, 1884, 123.;, MOL, B 2 1784: 12483. SD Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. III. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1882, 25.; Joseph II. und Leopold von Toscana: ihr Briefwechsel von 1781 bis 1790. I: 1781-1785. Hrsg. Alfred Arneth. Wien: W. Braumüller, 1782, 228. 20 Gheorghe Gorun: Sub semnul schimbárii. Oradea: Logos "94, 2002, 80-81. #1David Prodan: Rdscoala lui Horea. I. Bucuresti: Editura stiintifica si enciclopedica, 1984, 492., 505-518. 68
