Oldal 66 [66]
OCR
soknak”, a felekezeti és nemzeti megosztottsdgnak, a hivatalért és az eldjogokért vagy csak a különböző jogokért folyó belső versengésnek és küzdelmeknek. Hiszen az állásokat a megyékben és az országos hivatalokban felekezeti alapon pályázták meg és téltötték be, mindegyik törvényes felekezet kiállította a maga jelöltjeit, miközben a megtűrt státusú görögkeleti ortodoxok szóba sem jöhettek, bár az ilyen kisnemesek szavazhattak a törvényhatósági gyűléseken. A császár viszont nem akart tudni róla, hogy ki milyen natio tagja, számára csak erdélyiek léteztek. És mindez csak a kemény tarsadalmi reformok előjátékának számított, amelyek célja a közteherviselés bevezetése és a jobbágyság fokozatos felszámolása volt. Brukenthal Sámuel viszont igyekezett hatástalaní tani az úrbéri viszonyok szabályozását célzó, Bécsből jövő törekvéseket, és úgy játszot ta a maga kettős játszmáját, hogy a konzervatív nemességgel szemben az udvar reformereként lépett fel, miközben az udvari reformpolitikát annak rendje és módja szerint szabotälta.’” Az erdélyi állapotok lassú javulásának volt a tanúja és ennek reménye vezette, ezért gubernátori beiktatásán, mint szabadkőműves, csak oszthatta azt, ahogy a szabadkőműves testvérek köszöntötték: Itt is, Hol hit, nyelv és szokás Elválasztják a népeket, A bölcsebb és nemesebb emberek megpróbálták Az egységnek szent hajlékot építeni, Türelmet, barátságot és tiszta erényt Terjesztenek &s eltetnek.”” A sokat emlegetett erdélyi türelem szelleme a szabadkőműves páholyokban teljesedett ki, elsősorban a nagyszebeni főpáholyban. A főpáholy monográfusa - mint hiábavaló fantáziálást — kicsit már megmosolyogta az igyekezetet, amely az emberiség nagy templomának építésére irányult, ugyanakkor kiemelte, milyen életteljes, a való élet igényeinek kielégítését célzó egyesületi tevékenység folyt a páholyéletben." A fő foglalatosság az ásványtan és a növénytan művelése volt, de emellett felvetődött az igény, hogy többen is hozzálátnak Erdély történetének megírásához. A tagság is gyakorlati emberekből állt, beleértve a néhány kalandorjellegű figurát is. A nagyszebeni páholy 1767-től 1790ig 276 tagot tartott számon. Ebből 100 kormány: és törvényhatósági hivatalnok, 86 katonatiszt vagy katonasági hivatalnok, 20 pap és tanár, 15 orvos, kirurgus, patikus, 13 302 Berlász Jenő: Erdélyi jobbágyság - magyar gazdaság. Válogatott tanulmányok. Budapest: Argumentum, 2010, 56-89. 303 Lisa Fischer: Eden hinter den Wüldern: Samuel von Brukenthal: Politiker, Sammler, Freimaurer in Hermannstadt/Sibiu. Wien - Köln - Weimar: Böhlau, 2007, 48. Ferdinand Zieglauer: Geschichte der Freimaurerloge St. Andreas zu den drei Seeblättern in Hermannstadt (1767-1790). Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde, 1875, 12. k. 526. 65
