Oldal 62 [62]
OCR
Brukenthal Mihály babona-ankétja és egyéb hasonló törekvések Az ankét ötletét eddig II. József parancsának tudták be." A császár azonban ilyen parancsot nem adott ki, pontosabban az erdélyi guberniumon keresztül a kerületi biztosok nem kaptak ilyet. Elég lehetett nekik évente kimerítő jelentéseket írni, és különben is, 1789-ben már tombolt a Török Birodalom elleni háború, ami lekötötte az energiákat. Igaz, 1789-ben a körzeti hivatalok számára megjelent egy kézikönyv, amely megerősíti azt az 1787-es rendeletet, amely előírta a jelentést a nép gondolkozásáról, előítéleteiről és azok forrásairól. Csakhogy ez a könyv ausztriai használatra készült. Olyan kimutatásokat kértek az igavonó állatállományról, amelyeket Magyarországon és Erdélyben nem kellett készíteni. A kézikönyv jelentésmintákat is közöl. Ilyesmit sem küldtek Erdélybe. Valószínűleg először az örökös tartományokban és elsősorban Galíciában akarták kipróbálni ezt a jelentéskészítési technikát. A galíciai kerületi hivatalok számára külön táblázatba foglalták a kérdéseket, és a minta-válasz után még helyet is hagytak ki a várt kiegészítő észrevételek számára. A kérdések a következők: , Egészséges, ésszerű-e a nép gondolkodása? Vagy káros előítéletekkel terhelt? Melyek ezek az előítéletek? Mi a forrásuk?" A válasz: , A tehetsége és a természetes képessége ezen körzet lakóinak nem tagadható: ez könnyen kiderült, ha velük hosszabban beszélget az ember." A következő válasz: Ugyanakkor mindenféle előítéletek uralkodnak, amelyek által babonák és szol gasäg az embereket lealacsonyítják." Újabb válasz: , A legártalmasabb előítélet az, hogy állatokat vagy embereket sújtó betegség esetén nem orvoshoz, hanem hóhérhoz vagy öregasszonyhoz fordulnak, a leggyakrabban a paptól követelnek valami nyakba akaszt hatót, Lukács-cédulát vagy hasonlót? És a következmény: sok ember, föleg a gyermekek védtelenek maradnak, mert főleg az asszonyok ilyen babonákon csüngenek. Némi kitérő árán hadd jelezzük, hogy ezek miatt József császár külön haragudott a katolikusokra, hiszen alattvalói természetesen fizettek a papnak. 1783-ban Erdélyben a szászok körében ki is fakadt, amikor azt fejtegette, hogy papjaikat és tanítóikat jobban meg kell fizetni, mint a katolikusokat, mert családjuk van. Egyébként, ha török alatt valói lennének, a derviseket is jól kellene javadalmazni. Aki sokat dolgozik, kapjon többet - fejtegette, és hozzátette, hogy mivel a katolikus papság mindenféle akadályt támaszt, az ördögbe velük. Azt is elmondta, hogy betiltja az adományokat, mert , elhitetik az emberekkel, hogy ilyen adományokkal a mennybe jutnak, és így a pénzt kicsalják *87Emil Sigerus: Vom alten Hermannstadt. II. Hermannstadt: J. Drotleff, 1923, 41.; Angelika Schaser: Reformele iosefine in Transilvania si urmdrile lor in viata sociald. Sibiu: Hora, 2000, 196. 61
