Oldal 61 [61]
OCR
Az álomban a világosabb képzeletek elnyomatnak és a homályosak egymás után kifejtődnek a lélek által. Az aluvó ember tehát láthat álmában olyan dolgokat is, amelyeket az ébren lételben világosan észre nem vett. A belső érzékenység az az erő, amely a léleknek és a testnek erejéből öszvefoglaltatott. Így tehát a test is a léleknek, a lélek is a testnek általadhatja, amit lát. Mentől jobban elvonja magát a lélek a testi akadályoktól, annál jobban megtisztul. Mentől jobban megtisztul a lélek, annál jobban megvilágosíttatik az isten világosságától. Mentől jobban megvilágosíttatik a Lélek az isteni világosságtól, annál jobban látja a természetnek titkait és a lelki világban lévő dolgokat. Aki ezeket látja az a valóságos bölcs, és régentén mágusnak neveztetett. De a látás magában tehetetlen, valamint tehát a nap világosságának hévsége a testeket mozgásra gerjeszti, szintén úgy az isteni világosságnak meleg fénye is a tiszta lelket a jó cselekedetre indítja. Az igaz és valóságos mágiának ez a valóságos fundamentuma. Ez a szemlélet a reneszánsz neoplatonizmusát a felvilágosodás deizmusával egyesítette. De hogyan látták a világot azok, akik az 1789-es erdélyi babona-ankét részesei let tek? Azok a lelkészek, akik 1789-90-ben nyilatkoztak, és a német (és latin) babonaellenes irodalmon nőttek fel - a külföldi egyetemeken. Hogyan látták a világot azok, akik aztán az ankét anyagával rendelkeztek? 289 19 Rácz Sámuel: A borbélyi tanításoknak második darabja. Pest, 1794, 142-143. 60
