Oldal 58 [58]
OCR
Okkultizmus és transzcendencia falun és városon Az ördög Nyugaton sem aludt; még élt Thomasius, amikor a hallei jogászprofesszor, Heineccius amellett tett hitet, hogy az ördöggel szövetkező varázslót élve égessék meg," és két évvel Ihomasius halála után, 1730-ban Franciaországban majdnem halálra ítéltek egy jezsuita atyát, mert boszorkánysággal vádolták, azzal, hogy egy fiatal lányt, aki vallásos rajongásba esett, megbabonázott; ráfújt — írta Voltaire, aki az esetet az emberiség megbecstelenítésének tartotta.27? És 1743-ban ugyancsak Franciaországban megégettek egy papot." De aztán már a hatóságok, ha tudták, elejét vették a boszorkányégetésnek. A falvak világában el-elszabadult az üldözési szenvedély. Svájcban, a boszorkányégetés klasszikus földjén, még 1782-ben is lefejeztek egy boszorkányt." De az összeurópai felháborodás nem maradt el.?? Az 1820-30-as években három francia faluban is , megperzselték", akit boszorkánynak nyilvánítottak. 1882-ben egy szerencsét len asszonyt - máglya hiányában - kályhára ültettek rontás miatt. De a tetteseket immár megbüntette a bíróság. Mert immár , világos a választóvonal a kritikai szellem és a naiv tudatlanság között". , Ezeknek a késői boszorkányégetéseknek a történetét még nem tárták fel eléggé - írja a kérdéskör egyik mai szakembere -, mert a kortársakat kínosan érintette, és a mai napig nemzeti büszkeségből szívesen elhallgatják"."" Viszont annál nagyobb élvezettel vették a híreket a kelet-európai vámpírokról. A párizsi szalonokban lelkesen idéztek szellemeket, a svéd Swedenborgnak 1745-ben megjelent az Úristen, megnyílt számára a természetfölötti világ, a menny és a pokol találkozott, 1757-ben már megtapasztalhatta az utolsó ítéletet a lelkek világában, és ennek előhírnökeként lépett fel, miközben holt nagyságok lelkeivel értekezett. Nem véletlen, hogy Párizsban az 1760as években az ördögűzés szintén divatját járta."§ Az 1850-60-as évek Franciaországában már csak egyes vidékeken szabadult el az ördögűzés szenvedélye. A protestánsok katolikus babonaságnak tartották, Angliában pedig metodistának. A metodisták hit tek a boszorkányban, szintén gyakorolták az ördögűzést, és olyan nyilvánosan, hogy már valamiféle népszínház-pótló látványosságszámba ment. A metodisták azt a szere71 Georg Schwaiger: Das Ende der Hexenprozesse im der Aufklärung. Teufelsglaube und Hexenprozesse. Szerk. Georg Schwaiger. München: C. H. Beck, 1988, 165. "7 Voltaire: Mélanges philosophigues, littéraires, historigues II. 1770, 146. http://books.google.hu/ books/about/Collection_complette_des oeuvres_de M_de.html?id= 1R8SHAAAAQAAJ&redir_esc=y (2015-01-19). 25 Wolfgang Behringer: Hexen. Glaube, Verfolgung, Vermarktung. München: Beck, 2000, 85. 24 William Monter: Poursuites précoces. La sorcellerie en Suisse. Magie et Sorcellerie, 1994, 58. 25 Behringer: Hexen, 2000, 36. 76 Marie-Sylvie Dupont-Bouchat: Le diable apprivoisé. La sorcellerie revisitée. Magie et Sorcellerie au XIX° siècle. Magie et Sorcellerie, 1994, 245-246. 27 Behringer: Hexen, 2000, 84. 78 Éloise Mozzani: Magie et superstition de la fin de l’Ancien Régime à la Restauration. Paris: R. Laffont, 1988, 16-17. 57
