Oldal 53 [53]
OCR
latát, így például azt, hogy tyúkot nyújtanak át a koporsó fölött: ennek az állatnak ugyanis a néphiedelem szerint meg kellett tisztítania az utat a távozó lélek előtt, hogy ne térjen vissza strigoiként. A reformátusok a babonásnak nevezett szokásokat, hiedelmeket összemosták a görögkeleti vallás egyes elemeivel, mint az ikonok és a szentek tisztelete. És kétségtelen, hogy ezek a hiedelmek kompromittálták az egyházat. Paradox módon azonban maga az egyház kiátkozási gyakorlata erősítette a halottölés gyakor latát, mert a nép úgy vélte, hogy a lélek nem válhat el megátkozott testétől, ezért az épen maradt tetem a strigoiság bizonyítéka."? Egy okkal több az egyházi fellépésre a babonásnak nevezhető hiedelmek és szokások ellen. Varlaam moldvai érsek 1644-es, a hét szentségről írott könyve kategorikusan leszögezte, hogy a tudatlanok által várcolacnak nevezett halott nem támadhat fel, és nem ölhet embereket."? Matei Basarab havaselvi vajda egyháza tanításait foglaltatta törvénykönyvbe. És ebben az 1652-es műben külön fejezet taglalja azt, hogy lélek nélkül a test nem mozoghat, a test épségben maradása, a vér cseppfolyós állapota csupán ördögi csalárdság. Bár az ördög bújt bele a testbe, ő nem ölt tapintható testet, csak hasonmásként jelenhet meg, ezért nem szabad a strigoinak vélt tetemet elégetni, mint azt teszik, hanem papot kell hívni, és megfelelő módon imádkozni." Így azt, amit korábban a görögkeleti egyház maga is elítélt, úgy tagadták meg, hogy egyben egyházi szertartással ellensúlyozták, míg a nyugati keresztény egyházak csak egyszerűen tiltották - igaz, a katolikusoknál megmaradtak bizonyos ellenszertartások, melyekkel a házat az ördögtől vagy a visszajáró halottaktól akarták megtisztítani. A jeruzsálemi pátriárka a 17. század végén jó üzletet csinált a román vajdaságokban: kemény pénzért - hat aranyért - gyászmiséket tartott, titkára pedig egy aranyért bűnbocsátó cédulákat árult. A reformátusok egyszerűen csak mágiának és babonának minősítették magát a katolikus vallást is. Később a román püspökök is rövidebbre fogták a strigoi-hit elítélését, mint ahogy azt az 1652-es törvénykönyv tette, de ennek szellemében jártak el. A falusi varázsló a papnak versenytársa volt. Ezért az egyházak általában is felléptek a néphiedelmek ellen. A 18. század derekán a balázsfalvi görög katolikus püspök, Petru Pavel Aron körlevelében egész sor mágikus kuruzsolást elítélt, a karácsonyi kolindákat, a holtak kihantolását, ami átkot von a tettesek fejére, akik mindenféle meséket és hiábavalóságokat beszélnek a népnek, jósolnak, ráolvasásokra vetemednek, megsértik a törtvényt és a szent kánonokat, és ha nem bánják meg bűnüket, örök szenvedés lesz az osztályrészük. A bukaresti érsek is ördögi szokásnak 4 Matei Cazacu: Minuni, vedenii si vise premonitorii, in trecutul romdnesc. Bucuresti: Sigma, 2003, 179-181. 43 Cazacu: Minuni, 2003, 176. *4 Indreptarea legit. Bucuresti: Editura Academiei Republicii Populare Romine, 1962, 351-353. https://archive.org/stream/Indreptarealegii.PravilaCeaMare 1652#page/n349/mode/2up (201501-31). 25 Cazacu: Minuni, 2003, 182. #6 Augustin Bunea: Episcopii Petru Paul Aron si Dionisiu Novacovici. Blas: Seminariului Archidiecesan, 1902, 387-388. 52
